|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Poharam szájáig, már elért a víz szintje,
mely szeretetet hordoz, lassan mindenkire.
Ragyog már a hajnal, felkel már a napfény,
szeretlek kis szívem, ez az örök tény! |
|
 M
Mikor a szived összeszorul,
A könnyed kicsordul.
Valami fáj amit csak te tudsz,
Titkon feljajdulsz ! |
|
 Sz
Szerettelek, még ma is szeretlek,
Tenni már nem tudom e szerepet.
Enyém nem vagy, kín mar, mint oltott mész.
Lépnem kell, diktálja a józan ész.
|
|
 Sz
Tán csak tövismadár voltál egész életedben,
ki ahányszor énekelt, annyiszor belehalt,
akkor is, ha csodáltak és bámultak olyankor,
s a nagyvilág elnémult fényes dalod alatt.
|
|
 M
Álmosan nyújtózik a reggel,
tejködben úsznak a völgyek.
Nap fényét rejti felhőlepel,
az ég szeme esőt könnyez. |
|
 M
Zuhogó esőben futni
Tán egy csodára várni
Minél közelebb bújva
Csak hozzád simulni |
|
 Sz
Hazánk sorsa állandó!
Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk.
Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk.
|
|
 Sz
Ha fáj a test, sír a lélek,
elfáradtak, pihennének.
Születünk, élünk, meghalunk,
az elmúlás az otthonunk.
|
|
 M
Bekövetkezett,amit tudtam
de nem vártam.Az elmúlás
Hónapjával Te is tovaszálltál. |
|
 M
Napsugárnak fénye, most már reámragyog!
nekem is fénylenek, a tündöklő csillagok!
Halvány remények most, valósággá válnak!
Gyémánt gyöngyei most! - Égnek a csodának....! |
|
 M
Napkorong Gyöngyszeme
Könnyem potyog Érted,
Lelkedet éreztem,
Ismertelek Téged. |
|
 M
A Földközi tengeren régebben őrjáratozó
U-311 számú tengeralattjáró
Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. |
|
 M
Azt hiszed nem tudom,
hogy a birsalma
királyi súlyától
nem esik le, |
|
 M
Forrong a világ,állítsuk meg ezt
Az embertelen gyűlöletet,mutassuk
Meg a teremtőnknek,kiérdemeltük
Ezt a szép világot amit teremtett ! |
|
 M
Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem. |
|
 V
Egy lelket nyáron árnyékkal
könnyen lehűthetik,
míg fagyban más hője csak egy
fokkal emelkedik. |
|
 V
Dehogy furcsálltunk tarka avart
akkor még fürge lábunk alatt.
Dehogy fogtuk be kényes fülünk,
mikor a parton ellépdeltünk, |
|
 Sz
Még alig ismerlek, Évike kedves!
Verseiden keresztül, rokonszenves,
Drága teremtést, ismertem meg benned.
Halálhíredtől, a vér bennem dermed.
|
|
 Sz
Vésője alatt fehér vállak lesznek,
és lágyan hullámos érzéki kezek,
évezredet bújtat a kőtömb mélye,
és hosszú, tiszta combokat teremt.
|
|
 M
Csókra születtek,vágyuk soknak túltengett,
Amiröl ők nem tehettek,az élet játéke ez.
Hová lettek a csókok,pásztor órák,lázas
Éjszakák ? Csak az emlék jön vissza már ! |
|
 M
Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. / A teremtés könyve
|
|
 M
A napsütés még ad erőt
kezembe és szemeimbe
Fátylán csodás kék égnek
látom a milliárd csillagait |
|
 M
Kéklő hegyek felett szürkés ködtakaró
takarja a napot - az ősz beköszönt.
Elszálltak a fecskék, szárnyaikon vitték
magukkal a nyarat, hűvös hajnal jött... |
|
) M
Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett,
Nem fogadnak be, de mért, mi végett?
A nagy tűznek ma már csak hamva van,
Már nincsen semmi jó a sorsomban. |
|
 M
Tegnap sötét, álmos volt a reggel,
nyirkos ruhában ballagott,
szürke volt az ég, s csaholt a felleg,
magáról csíz sem hallatott. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
