|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Búsul a természet, siratja a nyarát,
fáradt nap csorgatja a fákra aranyát.
Elsárgult levélen immár a tél üzen,
hideg fuvallata oltja ki a tüzem. |
|
 H
Elmerengve nézem az aranyló ágakat,
ahogy megcsillantja a fénylő napsugár.
Fülembe cseng egy édes, szerelmes dallam
dúdolja egy parányi dalos kismadár. |
|
 H
Ha ez a világ egy kert lenne,
Virág benne nem nőne,
Gaz burjánzana gaz hátán,
Sót nyalogatnánk méz híján,
|
|
 H
Ártatlan a gyerek mikor megszület,
Nap hozza a fényt, az értemet.
Benne már a múlt, a génjeiben fészkel,
Az értelem ott van, mint egy ékszer. |
|
 V
Szomjúság gyötört, vizet mégsem ihattam,
előttem egy krokodil úszkált gyorsan,
rám-rám nézett, száját kitátotta, majd
elmosolyodott, és elfordult farkával csapkodva. |
|
 H
Rég volt, de emlékszem...
időnként néma, hangtalan
és durva volt minden tetted,
mint egy kegyetlen varázslat, |
|
 H
Száll az éterben a
megfoghatatlan semmiségben.
A zene,ami éltet,ami felejtet,
amitöl újjá születhetsz.
|
|
 Sz
Van aki kedveli,
van aki elveti.
Egyiknek aranyos,
másiknak utálatos.
|
|
 Sz
Jeges a páncél a hó alatt
fehér a föld, kemény és fagyos.
Csillámpor befed minden kincset
dúl- fúl a szél, mindent eltapos.
|
|
 Sz
Fényes a hajnal,
koszos a nappal és szemetes,
szeme sem rebben,
aki kidobja
|
|
 Sz
Villámfénynél láttam… az ígéret földjét.
Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét.
Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés,
Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés.
|
|
 Sz
Ha én virág volnék
Fává nemesednék
Nagyon erős lennék
Száz évig is élnék
|
|
 Sz
Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna,
hogy kacagva futott, röpült a karomba.
- Kapj el! - csilingel, itt kering körülöttem,
időnként itt hagy, de mindig visszaröppen
|
|
 Sz
Szép lett az Ősz vége,
a zord, esős szeles időre,
kisütött a Napocska, adva:
kellemes, langyos napokat.
|
|
 Sz
Deresre vénült már a bősz,
zsörtös november, páragőz
fátylában kertünk őszi rom,
halott dália, nőszirom…
|
|
 Sz
Hangok. Hallgasd, ez üzenet!
Szól az információ.
Szavak, melyek előtörnek
a néma torkomból.
|
|
 Sz
Torinóban, egy ház előtt,
Az Ezrek utcájában —
Egy szép vasárnap délelőtt
Elmélázva megálltam
|
|
 Sz
Ragaszkodunk, kapaszkodunk
földhöz kötjük magunkat.
Te meg csak mész nyugtalanul.
ha hazádat meguntad.
|
|
 Sz
Jártam újra honi tájon,
S faltam bár, mit szemem lát,
Idegenként kellett járnom
Rég ismert utcák sorát.
|
|
 Sz
Vágyón tekint felém az irigység,
Neki soha semmi nem elég,
Féltékeny pillantását szórja rám,
Bármi ami jó nekem az neki fáj,
|
|
 Sz
Megláttam arca tükrében
mint hat a szörnyű hír,
talán meghal azonnal itt -
vagy tán velünk kibír
|
|
 Sz
Fahegyében van egy fészek,
Senki hozzá fel nem érhet.
Olyan magas az fahegy,
Magasabb már nem is lehet.
|
|
 V
Szűzies térdekre simuló szoknya
alatt viháncoló vágyak nevetnek fel
lépésenként, míg székre dobva gyűrődik
tovább a csípő alá szabott
|
|
 V
Kisvasút, nagyvasút,
az utas hova jut?
Másnak mezejére,
vagy maga fészkébe? |
|
 Sz
Idillikus kép most ez
a végtelen bizalom,
szeretni és szeretve lenni,
kendőzetlen nyugalom...
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
