|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Kicsordult a pohár,
búval telt meg lelkem,
minden könnyem itt van
ebben a kehelyben…
|
|
 Sz
Úgy jöttél hozzám, mint egy árva,
kifosztott szívvel, térden állva -
nem tudtuk azt, hogy Isten küldött,
amikor sorsod hozzám űzött.
|
|
 Sz
Egy hídon megyek át,
Amit szívem sose lát.
Még is ő köt össze,
|
|
 Sz
Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?
|
|
 Sz
"Tudod az én szívem olyan, mint egy kis szelence.
Ékszereket őrzök benne. Az egyik nemes kő Te vagy.
Akik helyet kaptak, egy életen át őrzöm szeretettel, kis lakattal.
|
|
 Sz
Finom simítás,
Összetartozás jele.
Bőrirritáló.
2015. március 20. Kustra Ferenc - Füvészkert által kiírt haikuíró versenyre a pályaművem
|
|
 Sz
Dörög a szivárványhártya,
tehén trágyába lépett a lába
a gazda úrrá vált fiának,
határa nincs haragjának.
|
|
 Sz
Túl hűvös ő
a napnak is,
túl nagy erőt kíván,
az achát ne mindennapi
|
|
 Sz
Ha én nem vagyok,
a világ észre sem veszi,
amiről nem tudunk, az nincs,
még lehetősége sem.
|
|
 Sz
Örömtáncukat járják a hulló falevelek:
Okker, arany ruhában perdülnek-, fordulnak.
Dér- ütötte a róna, ünnepel az enyészet
Kandallóban tűz pattog, meleget koldulnak.
|
|
 Sz
Szavak,szavak,csodaszép szavak
Szerelmesen elsuttogottak
A méregből,sértőn odavágottak
Hogy csak jobban fájjanak
|
|
 Sz
Rabok szeme is vörösbe lobban,
Koldusszegények, lázadnának.
Gőgös-keményen szembeállnak,
Ily düh dúl téli ordasokban.
|
|
 Sz
Több évtized emlékeinek,
Büszke szobra az emlékezet,
De ami elmúlt, nem tér vissza,
Már csak megkopott relikvia,
|
|
 V
Az öregségről nem tudtam semmit.
Szembejött velem ócska ruhákban -
szakadt kardigán nyögte keservit,
lábán bakancs, sosem látott pertlit... |
|
 Sz
Bajok tengerében, végsőn fulladozunk,
Egymást letiporva, légzésért kapkodunk!
Jajveszékelésünk betölti a teret,
Nincs, ahogy szeretnénk, várnánk a készeket!
|
|
 Sz
Mint egy álom, csillog-villog, cseng és bong,
kacsalábon forog, mint látomás, a kastély,
sziporkázik tornya a cukorsüvegű hegy tetején,
ködbe burkolózik, mint maga a remény...
|
|
 Sz
Mikor jó voltál hozzám,
én is Tehozzád.
Egyszer csak eltűntél,
azt sem tudtam hova mentél.
|
|
 Sz
Kopaszfoltos feje,
váladékos szeme,
ráncos bőre.
Elcseppen a nyála,
|
|
 H
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz |
|
 H
Hagytad, hogy szétfújjon a szél,
magjaid, ma már másoknak teremnek -
királya voltál fényes trónteremnek,
s eladtad olcsó álmokér’. |
|
 Sz
Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal,
Az ember meg papol a jóról és a szépről,
Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal,
Mert nem vevő a valós állításokra, már régről.
|
|
 Sz
Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra,
a félelemre, a boldogtalanságra?
A tegnapra nyíló ajtó félig csukott...
néha még átlépek rajta, visszajutok.
|
|
 Sz
Szürkeség görbe tükre,
Egy életútnyi krónika,
Bele nézve vet szemükre,
Mindent arcunk vonala,
|
|
 Sz
Hősünk szíve nagyot dobban,
ahogy az üveg a földre érve
nagyot koppan.
|
|
 Sz
Harangoznak a virágok,
Szépé teszik a világot.
Csillagot rak a szemekbe,
Vágyat ültet a szívekbe.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
