|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Égnek a gyertyák,
Lángolnak… emlék múltból.
Magány kilátás. |
|
 M
Gyermekkoromban, egykor, régen
pajtásaimmal játszottunk a réten.
Virágot szedtünk, lepkét kergettünk,
a homokdombon hemperegtünk. |
|
 M
Átsüt a színesbe öltözött fák közt,
Még egyszer erőt vesz magán a nap.
Szél kergeti a száraz leveleket,
Fűszeres légbe szám beleharap. |
|
 M
És túl az almafákon ott,
mely édes körtéket termett,
a tavasz utolsó ringlója lóg
és sok dió még egymás mellett. |
|
 M
Szürke világomba fényt te hoztál,
Mint egy kifestőt megrajzoltál,
Az égbolt kék lett a fű bezöldült,
Lépteid nyomán minden szín a helyére került, |
|
 M
Volt szép sapkám, bukósisak,
meg amit csak akartok,
hálistennek nem lett bajom,
nem is lettem a bajnok... |
|
 M
Volt ki mindent megtett,hogy elkerülje
a menthetetlen itéletét az életnek,sokan
alig tudták kivárni,hogy idekerüljenek,
megunván szomorú életüket. |
|
 M
Fekete mellett
Újságnak írtál
Novellát,cikkeket
Kis történetet |
|
 M
Örvendek én, ha tavasz érkezik,
S a bodza zöld, a vadrózsák fakadnak.
Rigók fütyülnek, zümmögnek a méhek,
Szúnyogok csípnek, dongók döngicsélnek. |
|
 V
Rabszolganő vagy kezeim erős gyűrűjében...
Az éj börtönében tartottalak,
mindegyik csókod forró és hosszú volt, mint az álom,
csók nélkül egy idegszálad ki nem maradt. |
|
 M
Ma van ennek ötvenöt éve
és mi még mindig együtt vagyunk,
és remélem még sok-sok évet
mi ketten együtt is maradunk. |
|
 M
Nézhetek bármerre, bármit és bárhol,
mellém suhan folyton a hangulat,
és az a hangulat nem más, mint
lélekatomokból álló te magad vagy |
|
 M
Felszabadító
Had nincs, ima sem segít.
Elmúlás véges… |
|
 M
Az őszi szél néha méla,
máskor vad haraggal vágtat,
cibálja a gyenge fákat.
Letépi a leveleket, |
|
 H
Sugárzó, ártatlan szemeddel,
Önzetlen, tiszta, nagy szíveddel
Néztél rám zöld, eres ruhádban.
Együtt ringtál az ággal, széllel. |
|
 H
Démonok köpnek a levesembe,
Belemásztak mélyen a fejembe,
Bestiaként uralják lelkem,
Irányítják minden tettem, |
|
 H
Csak álmodás e földi téren
Az életünk;
Mint árnyak lengünk útszegélyen,
És eltűnünk. |
|
 H
Csendes az éjszaka
Elpihentek a madarak
Csillagok ragyognak
A sötét ég bársonyán |
|
 H
Fiatal olasz lány,
a Tíberben áztatta lábait
vágyódva kergette
gondolatait... |
|
 H
Nézd az Oriont,
míg van két szemed, |
|
 H
A kialudt toll ma újból szikrázik kezemben,
érveréshez hasonlóan lüktet benne a gondolatom,
hogy sebet tartsak, hegyét a szívembe mártom,
ahova nyíl még nem hatolt, és sebet nem ejtett. |
|
 Sz
Még élő, meg a már holt lelkek, éves találkozója,
Sok koszorú és mécses a síroknak a borítója…
*
Halál kapuja,
|
|
 Sz
Addig jár korsó a kútra,
Amíg egyszer eltörik,
De ha még szalad is hozzá,
Biztos, megháborodik.
|
|
 Sz
Végső előadására készül az erdő
Még egy kis erőt vesz magán a megfáradt nap.
A karmester int, s megszólaltatja hárfáját
Melynek sejtelmesen megsimogat lágy hangja.
|
|
 Sz
Törékeny testem részeit
lelkem vasváza tartotta össze,
életem sorscsapásai
makacs akarattal tönkretette
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
