|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Akkor magasak voltak a falak,
az emberek némán kiabáltak,
gyűlölték a felszabadítókat.
|
|
 Sz
Míg gépmadaratok a felhők felett
A kilométereket rója,
Gyakran az órára nézek,
Hány óra telt el,
|
|
 Sz
Megunták az erdő fái zöld színüket
Színes jelmezt öltöttek magukra
Abroncs szorítja vérző, fájó szívüket
|
|
 H
Nem mondtam igazat,
Fáj a szívem fáj,
De nem tudok jobbat,
Már nagyon nagyon fáj, |
|
 H
Meztelen korok szobrain
tünődtem,milyen lehetett az
erkölcs abban az időben.? |
|
 H
Varázslat volt a délután, az alkony fényt szitált,
halk dallammal zsongatott, ahogy szólt egy vén gitár.
Lábam táncra éhezett, bár fáradt voltam én,
a lány csak annyit kérdezett:"táncolunk ma még?" |
|
 H
A szerelem lángelme: hogyan fékezheted meg.
Netán ügetésben hordozza a könnyű hintó?
Hogy széttép engem egy oroszlán, az nem gyilkosság, nem is romlottság,
a dicsőség egy ugyanolyan szörnyeteg, kimutatható az agyara, s vájó körmei. |
|
 V
Az álmok érdekes dolgok,
ha megosztod őket mindenkivel,
akkor is csak a tieid maradnak.
|
|
 Sz
Szélcsendet jelzett a jóslat,
bár az ilyesmi soha nem ígéret.
Lengén gyenge szellő érint,
nem fázom, de lelkem mégis reszket.
|
|
 Gy.
Karcsú út kátyúin
Dübörög a hajnal,
Jaj szegény roskadó,
Rég öreg falnak. |
|
 Sz
A falu végén még ott állnak,
az öreg vályogfalu házak.
Volt lakója, de régen nem él,
az ablakon át süvít a szél.
|
|
 Sz
Csupa rozsda meg arany lett az erdő, a liget,
A levelek vörösbe és narancsba fordultak.
Szél fuvolázott a levéllel, s tovasietett,
Ásító zörgő levelek egy utolsót morrantak.
|
|
 H
Nem tetszik ez a világ,
Digitális lett a szív, az erény,
Lassan a napot is lelopják,
S vetített kép lesz helyén, |
|
.jpg) H
Múlnak az évek, kegyetlen érzés,
Van már protézis, nehéz a légzés.
Tükörbe nézek – szem alatt vánkos,
A nyakam foltos, az arcom ráncos. |
|
 H
A félhold ragyog az égen
köd van és az ember vacog.
Üdvözöllek te fél ott fenn,
mint te, én is egy fél vagyok. |
|
 V
Tán a kezemben van a hiba
vagy még nem vagyok ébren
még fél lábbal álom Tengerében
őrzöm ájult álmatlan álmomat |
|
 V
Még azt sem mondom: Isten veled,
mintha már nem is léteznél,
Azt, akit én magammal vinnék, annak már csak héja maradna.
Mélyen kiüríteném, kiinnám lényegét önmagamból, |
|
 V
Lehajtott fejjel állok itt -
sosem lehetek már veled!
Elsírtam három éjszaka,
az összes bánatkönnyemet. |
|
 H
Természet alkotta falak
sziklás hegyoldalak
oltalmaznak.
|
|
 V
Levél, megsárgult
Teste pörög avarba.
Ázik, esőben. |
|
 V
Ó, Istenem! Látod Te ezt?
Ember hogy ment életet?
Elhiszi, hogy mindazt tudja,
Amit Úr Jézusunk Tett! |
|
 V
Gondtalanul, kuncogva ránk szórja
A víg, boldog nap a csillámporát.
Fürdőzik őszi színkavalkádban,
Tó tükrében csillantja sugarát.
|
|
 H
Gyere hozzám gyorsan el,
Nem szidom anyádat;
Nékem veled, lököttel,
A napom vidámabb. |
|
 H
Húzták az igát,amíg lehetett,ami
egyre szorosabb lett.Elnémított
nép,egy nap a járombol kilépett,
szabadság eszméje vezérelte őket. |
|
 H
Eljön a véristen pokoli sötét alkonya,
A vér az ereimben felszító lángra lobban,
Hajszol és űz a szenvedély, mivel születtem,
Életem során már millió határon átléptem, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
