|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
A mennydörgésnek vége,sok fiatal
ment a végzetébe.
Egy álom a porba hullott amit sok
hazaszerető megálmodott. |
|
 H
Időről időre elgondolkodom azon, hogy pontosan mi is lehetsz.
Igen, szándékosan használtam a ’mi’ szócskát a ’ki’ helyett.
Tudom, ki vagy. Egy lány – van neved, van hajad, ruhád és van szemed,
vannak lábaid, van kezed. Körmök. Nyaklánc, gyűrűk és szemüveg |
|
 MM
A Hold tölcsérén leszállt az este,
alig észrevehető a cseresznyefák között az árnyékod,
|
|
 Sz
Aranyban fürdik az őszülő hegyalja,
mézfürtök várják a megváltó kezeket,
hangos a domboldal, asszonyok, s gyerekek
kacagnak, hangjukat jókedvük uralja.
|
|
 Sz
Fának az ága mit is ér levél nélkül?
Avarban a levél mit ér faág nélkül?
|
|
 Sz
Tegnap megérintett a jóság...
oly kicsiny volt, mégis óriás
nyomot hagyott a leárnyékolt
szürkeségen az aprócska folt.
|
|
 Sz
Felhőtlen ég, csillagszemek,
mosolygó Hold, éj-ékszerek.
Fagyot lehel a levegő,
fehér dértől díszes fenyő.
|
|
 Sz
Szívből szól a szép szó,
Amolyan szívbe markoló
Csendben halkan szépen
Telve szívvel melegséggel
|
|
 H
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
|
|
 H
Emlékszel arra a szép, forró nyárra?
Sziporkázott a nap, a mélykék tavon
Melyen csónakáztunk: csak te meg én
Szívemben él a vadregényes vadon.... |
|
 M
Téged, én mint rab tartsalak győztes rabként,
inkább dicshimnuszt zengek, nem kegyelmezek,
megleslek lándzsa gondolattal, négysoros versszakokkal. |
|
 Sz
Teliholdkor holdsarlót álmodtam.
Metszett-üveg szemüvegem
káprázatos színekkel áradozott róla.
Ágán, színarany gömb csilingelt,
|
|
 Sz
Ott virít a tiszta ablak előtt,
lehetne szutykos padlón,
széken, elszakadt asztalterítőn,
akkor is virágkosár,
|
|
 H
Görnyed a tőke, dúsak a fürtök,
mézlik a szőlő, vér a leve,
szomjas a hordó, issza a mustot-
nem férne már egy csepp se bele! |
|
 H
Ablakom alá színes avarszőnyeget
terített a szél.
Éles karmokkal fekete varjak
kotorásznak rajta elhullott magvakért.
|
|
 Sz
Hóban, sárban, nyári zivatarban,
késő őszben, a dalos tavaszban,
jó lenne látni arcodat néha,
jó volna Veled az esti séta.
|
|
 Sz
Nem akarok jónak lenni,
Megmondtam! Nem és nem!
Nem fog senki ugráltatni!
Akkor sem, nem és nem!
|
|
 Sz
Bánat borong el árva szívemen,
Valami furcsa félelem riaszt,
A bánatom már nem keres vigaszt.
Eggyé váltunk én és a félelem,
|
|
 Sz
A virgonc levelek zizegve peregnek
A harmatos, sárgás- bordó, friss avarba.
Még egy süni kíváncsian kikukucskál
Néz a türkiz égre, s rácsöppen a harmat.
|
|
 M
Induljunk el új napunkkal, édesem,
táncoljuk a kettőnk vad tangóját -
ne félj, míg a csókjaidra éhezem...
szenvedélyem ápolja sajgó szád. |
|
 M
Az álom az egyetlen csapdám
Mámorítóan hat mindig rám
Istenem kérlek ébressz fel
Foglalkoznom kell a jelennel |
|
 M
Én mégis imádlak azokkal a törvényekkel,
amelyek legyőzik teljesen az akaratomat,
mert a szerelem nem víz, amely feltölt egy tavat...
szabadon kell hagyni a csapkodását, |
|
 Sz
A világos kor magjából fiatalságod felé mosolygok,
arcodat figyelem, dölyfös szépség,
és szemeidet, zavaros pályán létező csillagok.
Bennük géniuszom olvadását erősen ellenzem,
|
|
 H
Elmúlt idő, halványodó képek...
szépek, csúfak, jótettek és vétkek.
Érzések, igék, rémült szívverés...
Múlt. Beborítja az emlékezés.
|
|
 Sz
Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya,
Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja…
Nyomában aranykalász eltűnik, és jő, az őszi színvarázs.
Jön, már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
