|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Hajnal oson a víz felett,
Balzsama hullik a lombnak,
Aprót szisszent, ásítva nyúl,
Búcsút int, a búcsúzónak.
|
|
 Sz
Megfáradt a természet
Megpihenni készül.
Bográcsunkhoz pernyéket
Szellő sodor, fésül.
|
|
 H
Egymással szemben
áll még falu és város.
Figyelik az utcasarkot, |
|
 H
Éjjelek vagy nappalok,
Puskacső, netán hurok,
Hófehér vagy fekete,
Béna ügyes lehet-e?
|
|
 H
Amikor a nő tiszta, szeplőtlen,
önmagában makacs,
nem óhajt bért, zsoldot...
csak feleségként akart. |
|
 Sz
Elviszlek magammal mese országba,
égi kövekből rakott gyémánt palotába.
Vissza, vissza előbb kicsiny szegény házba,
hol a hideg rázott verejtékig lázba,
|
|
 Sz
Valamikor fácska voltam én -
suttogja az óriás platán -,
valahol a múlt század közepén,
vagy még valamivel előbb, talán...
|
|
 Sz
A málnabokrom hosszú őszt ígér,
sok rajta még az érni vágyó szem,
ha szél zilálja szinte égig ér,
így bólogat a fázós reggelen.
|
|
 Sz
Verseimben szerepeket játszom,
tájról írok, ahol sosem jártam,
szerelemről, amit nem éreztem,
szerencséről, amit még nem nyertem,
|
|
 Sz
Megszökött a gyáva nyár,
nem maradt már híre sem,
lába ólom, alva jár,
|
|
 Sz
Ha újra kezdhetném
Csak feléd indulnék
Mikor hozzád érnék
Lehajtanám fejem
|
|
 M
Velem tart az északi szél,
egész a kapumig kísér.
Fülembe suttog valamit,
de ronda idő van ma itt. |
|
 M
Egész sötét van, mennybolt koromfekete,
Sok- sok csillag nevetve világít, sziporkázik .
Felfestette a hattyút, a lantot e derült
Éjszakán, s a fűszeres levegőben jól látszik. |
|
 H
Örömtől mindenkiért
szívemnek izzni kell, |
|
 H
Megfagyott szó olvad mostantájt ajkamon
olvad mint a jégcsap, s nincsen hatalom
mely megállítaná kínok csepegését
nincs ki megállítsa szavaknak csengését. |
|
 H
Amíg leszek – hagyjatok lennem!
Fehér ruhámat sem adom…
Ez ékes földről kell sietnem,
Már vár alant erős lakom. |
|
 H
Könncsepp gördül le
az arcodon,csak te tudod,
hogy milyen nagy a
fájdalom. |
|
 H
az ősz rímeit szövögeti pasztell
színeivel összeáll friss raszter
mázolva ablakot és falat akkor
botorkálva lendíti az aggkor
|
|
 Sz
Árnyképek, sziluettek vagyunk amíg létezünk.
Kedvesek, sikkesek,
és egy talapzaton nagyok.
Sajnos...
|
|
 Sz
Hajnali, hűs levegőben
reszket a fakó falevél.
Éji vadász hangtalanul
odújába hazatér.
|
|
 Sz
Ha már úgy is erre járok,
kis ajtódon kopogtatok !
Egy pohár vizet kérnék,
tovább nem is zavarnék !
|
|
 Sz
Századunk drámája
az erőszak tombolása.
Minden földrészen harcolnak,
értékeket pusztítanak,
|
|
 Sz
A tél lassan jelentkezik, a hideg itt van már,
melegen felöltözve az utcára bátorkodom.
Az eresz alatt dideregve egy utcazenész áll,
látom, és egy könnycsepp lecsordul arcomon…
|
|
 Sz
Bánatosan könnyezett a szürke felleg
Oly szomorú volt, csüggedt és magányos.
Sziporkázóan virgonc társát kereste
Ki oly ragyogó, bársonyos, bolondos.
|
|
 H
Éjmadár szállt fel a vízről,mint sóhaj,
Unottan hintázott az öbölben egy csónak. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
