|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Régóta járom ezt az utat,jóval
Előttetek ástam a hantokat
Temettem a fáradtakat,kik nem
Tudták megvárni az utolsó szakaszt |
|
 H
Ez nem egy történet, nem igazán, talán nem is
történt meg, vagy legalábbis nem velem.
Mindenesetre elmesélem azt, amire
én magam emlékszem belőle. Ha megtörtént. |
|
 H
Hány selyembe öltözött angyal őrködik rajtad?
Amikor törékeny serege félreesőn repül,
s melleid gyöngyként lassan csusszannak elő
tested kincstárából kemény bimbóikkal. |
|
 Sz
Dió fámon csak egy árva levélke ring,
kis rigóm sem trilláz már szép dalt odakinn.
A kora est ecsetje vörös csíkot fest
az ég alján, hol a Nap más égtájra megy.
|
|
 sz
Ahogy múlik az idő
szép csendesen,úgy
szelídül a viharos
szerelem, lassan
|
|
 Sz
Amint kicsiben, úgy nagyban,
Bolygók közti körfolyamban,
Változás van minden percben,
Földön és a tengerekben!
|
|
 H
Elolvadt a remény,túl meleg volt az idén,
ma már mindenre van kifogás,
csak ne legyen bántódás. |
|
 H
A kis veréb szépnek hitte magát,
büszkén libegtette tollazatát.
Egy gőzölgő lócitromon
falatozott nagy boldogan.
|
|
 V
Köszönetem, hálám szálljon,
Életemért a szférákon,
Angyalaim vigyék lelkem,
Fényességbe, fellegeken! |
|
 Sz
Rozsda és arany csörgedezik az égből,
az üres utcákon a sóvárgás szőnyege,
a késői ősznek halál-sárgás-pirosas a leple,
szomorúságból és vérből szőtt levelek díszítik.
|
|
 Sz
Földanyából a mag kinő,
anyja méhéből csecsemő.
Itatja víz, érleli Nap,
táplálékot, levegőt kap.
|
|
 M
Csábít egy virág pompás színeivel,
szirma magába zárt, nem enged el.
Elvarázsolt, szívem neki ígértem,
együtt ringunk boldog szerelemben. |
|
 H
Bocsáss meg Istenem sok esélyt elengedtem
Magamban nem hittem s előre nem terveztem
Bocsáss meg mert mindig nem tanultam meg
Te terved a lényeg sajátom jobb ha elég |
|
 H
Hoszú úton jártam eléggé elfáradtam.
Betértem egy kis kocsmába egy pohár
borocskára. |
|
 Sz
Piros rózsás álmaimban,
ráérősen, komótosan
egy kék pillangó elterült.
Összeragasztotta vékony szárnyait,
|
|
 Sz
Csendesen múlik a nyár,
Kopogtat az ősz és már
Reggelente érezni a közeledtét,
Hűlni érzem bőrömön nyár leheletét.
|
|
 Sz
Akkor, magam sem gondoltam,
hogy majd egyszer, tán ideérek !
Szavakból építek,szépeket Nektek
Nehéznek tűnt akkor,lehetetlennek
|
|
 M
Ha körülményeink váltója megdermedt,
hosszú beszélgetés lassan kioldotta.
Mozdonyunk a munka volt, fogta kezünket,
új kottához mindig párosult új nóta. |
|
 H
Már elnyíltak a tavirózsák,
a kiszáradt tavon csak a csillagok tükröződnek,
a száraz tóból rét keletkezett,
s a csillagokból szentjánosbogarak. |
|
 H
Öröktől kedvelt almafa,
mely Télen is terem,
az égboltról két hírvivőt
lecsalt egy reggelen; |
|
 Sz
Testem részévé lettél,
már nincs külön te meg én,
egymásba forrt a lelkünk,
virágzó fává nőtt szerelmünk.
|
|
 Sz
Tenger vad haragja,
Nagy-nagy víztükrön hintázgat…
Senkit meg nem kímél.
Sietős vágy hajszol hozzád,
|
|
 M
Csipkefüggöny hull a hóból,
jég ropog a fagyos tóból.
Dermedt hóember őrzi a teret,
répaorrát csipdesik verebek. |
|
 Sz
Én ezresekben számolok,
nem kell más milliárdja,
ők gerendázzák a jogot,
engem sebez a szálka,
|
|
 H
Annyira jó nekem! Néha még félek is
attól, hogy sorsszelem felkap, és messze visz,
elsodor vad heve tőled majd messzire,
s nem leszek boldog már sohase ennyire. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
