|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Talán túl sokat merengsz, képzelegsz,
tekinteted a távolba réved.
Felhőkön suhansz, álmok közt lebegsz,
ébredj! Az élet gyorsan ér véget. |
|
 Gy.
Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem.
Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem.
Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem. |
|
 Gy.
Gyolcsfehér fátyla a bodzavirágnak,
úgy vakít kinn, mint télen a hó,
száz kicsi csillag dísze a tájnak,
körbe a légben illatok járnak, |
|
 Gy.
Elsuhantam felhők szárnyán,
sebesen, mint a gondolat.
Itthon hagytam, úgyse bánnám,
a gidres-gödrös gondomat. - |
|
 Gy.
A mámorán kacagva kósza felhő
mosolyg a kékes égen úszva által,
idilli kép, nem is marad teendő,
csupán lebegni éden illatával. |
|
 Gy.
Mit rejt a kétes jövendő?
Mért borúlt a láthatár?
A lelkek mély aggodalma
Szertelen viharra vár? |
|
 Gy.
Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz?
Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz?
Vagyok-e én novellaíró, aki ért az ilyen prózaíráshoz?
Vagyok-e én íróember, ki ért a sok aforizma megíráshoz? |
|
 Gy.
Utam visszavitt a régi avarba, hol a virágok
sápadt színei emlékeztettek arra, hogy
valahol itt, a boldogság kerülgetett minket,
amit elfújt a szél, mint a sárga leveleket... |
|
 Gy.
Balalajka sír az éjben,
benne sír a bánatom.
Visszatér az ifjúságom,
ha e bús dalt hallgatom. |
|
 Gy.
Nézd, újjászületett a kikelet,
cincék látogatják a ligetet!
Gondtalanok, trillájuk messze száll,
pajkosak, huncutul csicseregnek. |
|
 Gy.
Hullik a fénye alá a folyók kifakult fövenyére,
majd belefárad utóbb, lebukik, jön az éj komorulva,
lángba borult sugarán szökik elfele mind a reménye,
hogy puha, lágy melegét eme tájra bohón leborítsa. |
|
 Gy.
Volt egyszer egy Meseország…
Istenem, ha feltámadna!
Ez lenne a mi szívünknek
Legboldogabb ünnepnapja.
|
|
 Gy.
Mert magát ismeri,
Jól tudja, hogy bolond;
De bősz ez a bolond,
Ha más így nevezi. |
|
 Gy.
Ne írd, hogy vége,
ezt nem hiszem én,
nappal nem csókolsz,
de az álmod enyém. |
|
 Gy.
Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis? |
|
 H
Maró kacaj mögött közöny,
csipetnyi gúny keverve el,
hiába csorduló a könny,
ha béna karjainkra lel, |
|
 Gy.
Nézd, milyen tökéletes a lepke szárnya,
ábrándos tekintettel révedek rája!
Kismadár dalára önfeledten táncol,
még a fénylő napsugár is érte lángol. |
|
 Gy.
Ha magad ismered,
tudod, hogy bolond vagy;
nyugton mégsem hagy, ha
másik annak nevez. |
|
 Gy.
Mocskos, szurtos mindig Pali,
mert nem szeret megmosdani.
Utána fut a mosdótál,
"megfogtalak te mocskos Pál." |
|
 H
Annyi a dolgom még, Istenem,
temérdek gondolat lapra vágy,
a jövőt igaz, nem ismerem,
de kérlek, idődből adj nekem, |
|
 H
Mocskos Panni, Koszos Karcsi
piszkos gyereket neveltek,
mosakodni nem szerettek.
De a gyerek vízre vágyott, |
|
 Gy.
Fakó a Hold az őszi éjszakában,
siratja lankadó hevét a nyárnak,
a csillagok közé vegyülve lágyan,
szomorkodón a júliusba vágynak. |
|
 Gy.
Hirdessük, kiáltsuk ki a nagyvilágba:
Hogy a magyar nemzet nem sűlyedhet sírba!
Hogyha elalélna sok hitvány rúgástól,
Mint Krisztus feltámad halotti porából. |
|
 Gy.
De már az is lehull, szikkadt, aszott,
teste oszlik, és talán már halott.
Hűs szél sepreget, rőt avart kavar,
minap üde volt, most szívet facsar. |
|
 Gy.
Aggódok, mert ez bennem fészkel…
Mért pont én? Nem érem föl ésszel!
Bennem dühöng nappal,
Még tegnapi nappal… |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
