|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Dicsérjétek a nyarat!
Fiúk!.. S én is, nyár, dicsérlek!
Tarka ruhád akadtak,
Kik csodálták, s üdeséged, |
|
 H
Lábujjhegyen lassan lépek,
óvatosan körülnézek.
Észreveszem, ha követnek,
szaporázom lépteimet. |
|
 H
Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog. |
|
 Gy.
Habár a Föld ugyan forog tovább is,
de tudd, nem oly sokára nem velünk,
marad talán maroknyi barna jáspis
kihűlt kövén a lét, amint letűnt. |
|
 Gy.
vagy csupán a gyáva szívem remeg?
Úgy vacog rozsdás kosarában,
akár az
őszi szél cibálta sárguló falevelek. |
|
 Gy.
Egy szép nagy gesztenye alatt
A kovács műhelye;
Erős a gazda, termetes,
Inas lapátkeze, |
|
 Gy.
És kik a mérlegen állva a mennybe kerülnek
visszaidézik a tévelyedetteket ismét,
értük imáik emelve a végtelen égnek
nézik az éjben a néhai csillagok estét. |
|
 Gy.
,,Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak."
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad! |
|
 Gy.
Ott várja gyöngysorát, a csodás őszi éj,
csillagok fényporát, hinti ránk a kéj.
Mely halkuló álmában, ezer felé csillan,
így alszik el minden, ember, állat, villan |
|
 Gy.
Lelkem, velem fekve pihenget árva, magányos éjszaka
A bánat melletti üres helyet, ki is tölti egymaga.
Ezt már a Hold is szégyelli, felhők közé dugja a fejét,
De hiába, ha én nem tapasztalom az élet kellemét. |
|
 Gy.
Imádság és átok.
Bíivös szent forrás és méregpohár,
Számos nagy tett
ingája, rugója, motorja, |
|
 Gy.
Múlik az éjszaka, fáklya világlik a hajnali ködben,
harcosok állnak a démoni csendben a várfalon által,
készül alatta a végzetes ostrom a bástyafok ellen,
vajh, ki marad meg e bús nap után, dacolón a halállal? |
|
 Gy.
soha ne engedd el a kezem
csontujjaim hazavárnak
míg lassan elfogyok a rózsatűzben
lehajlik a dél keresztje |
|
 Gy.
Hetvenöt vagyok, régen volt már minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs kincsem.
|
|
 Gy.
Valamikor, valamikor
gyönyörű képzelet,
emlék leszek neked
és szomorú körvonalam |
|
 H
A sápadt Hold gyenge fénye
félhomály a sötétségben.
Felhők mögött a csillagok
félelemmel várakoznak. |
|
 H
Urad keblén pihenve meg
Most, lélek, hunyj te le!
Míg lépteink egyeztenek,
Arcodon volt jele. |
|
 Gy.
Hiszen csupáncsak ennyi kell az elhagyottnak,
arasznyi látomás, miben kapaszkodik,
talán csalóka rémregény a szürke holnap,
de vár reá belészeretve hajnalig. |
|
 Gy.
Évek útvesztője, furcsa labirint!
Ariadna fonál benne nem vezet.
Kiút nincs és hát vissza sem lehet. |
|
 Gy.
Oly jó, hogy újra itt vagy, s láthatlak,
erőt adtál, szívembe zártalak!
Ne menj még! Maradj itt, csak egy csöppet,
megmártózom víz partján e csöndben! |
|
 Gy.
Nèmán könnyezem
elfeledett lèlek vagyok az éterben
Felnézek a holdra ès csak emlèkezem.
Mily jó ès szèp volt egy pár èvvel ezelőtt minden. |
|
 Gy.
A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.
|
|
 H
Vajon szerelmes álmaink mivé foszoltak,
a csókok ízeit mi mételyezte meg,
maradt-e még e bánatos világra holnap
amelyre lelkeink valója megremeg? |
|
 H
Lüktet a reggel, gyurgyalag ébred,
kaptár közelben, lösz falban fészkel.
Ártatlan lelkét fürdeti napfény,
piciny teste pihe-puha, szatén. |
|
 H
Az utca éli hangos létét
A villamos vigan szalad
Egy társzekér dübörgve gördül,
A föld remeg a ház alatt, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
