|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Hosszú életen át, sokszor fuldokoltam,
Urunk legyen áldott: életben maradtam.
Nem látom, de tudom, itt vannak Ők velem,
Folyton-folyvást védik gyarló kis életem. |
|
 M
Rám haragszol:
kikacagsz?
Sírsz? |
|
 M
Belém költöztél,
Örök tábort vertél,
Szívem rejtekén,
Megérintettél, |
|
 M
Fellebeg régtől egy emlék,
átsuhan lelkemen fájón.
Börtöne nyílik a szónak
szépre születve szeressék |
|
 V
Ahogy múlnak az évek,
minden nehezebb lesz.
Csontjaim elfáradtak,
hol itt fáj, hol ott, |
|
 H
Innen út, sehová sem vezet
Szöges drót zárja le a teret
Ködön át csak sejteni lehet
Dombokat vagy egy hegyet
|
|
 M
- Esküd ne szegd én miattam,
ha hív a haza menjél fiam.
Ne fussál el gyáván félve,
a honvágy úgyis utolérne. |
|
 M
hangulatok borostyán kúszik fel nevünket takarva
elhullottunk mint sárgult levelek feladó nincsen
puhán melegít az avar gyökerét fagy a virágnak
bokornak rózsának nem harapja csak elvadul |
|
 M
Meghívtam őt egy alkalommal
kávéztunk a Budai parkban.
Vén platánfák árnyékában
sétáltunk az alkonyatban. |
|
 M
Míg bennünk Ádvent önmagára lelhet,
Addig teremthet Isten Jövőt,
Lelket. |
|
 M
Boldog vagyok,élhettem
gyermekeket neveltem
átéltem minden szépet
amit az ember átélhet, |
|
 M
Ejnye, ejnye emelet,
legyen karfád, fogj kezet,
segítsd az öregeket! |
|
 M
Hallod a csendet? - nekünk mesél!
Alszik a város, elült a szél;
szemünk lehunyva, karod ölel,
egymásnak már csak szívünk felel. |
|
 M
Benne jó szó lakik, mosoly, és ölelő karok,
Én kaptam párszor, ám jobb amikor adok. |
|
 V
Szerelmem, ne mondj nekem semmit,
szemeddel szólj hozzám csillogva,
bennük mindig felemelkedek,
ha ölembe foglak.
|
|
 M
Homlokod tükörsima,
hely benne kettőnknek jut még,
de nincs több olyan ima,
mi visszatart, ha elfutnék. |
|
 M
Ó bár ölelnél - S néznénk, ahogy a Nap feldereng!
Ó bár ölelnél - S néznénk, Hold sarlóját, csillag sereggel! |
|
 M
Van-e remény, hogy visszatérnek majd egyszer?
Van remény, hogy új tavaszban rájöjjenek,
és soha ne feledjék el hol is hagyták gyökereik!
Jelen és jövő mely mutatja az utat hazafelé. |
|
 V
Már olyan nagyon metsző a hajnali hideg,
Még nincs itt, a vacogó fák ágain, remeg…
Várja az elmúlást két őszi levél…
Még nem, de már majdnem… csontig döf a tél. |
|
 V
Tartsd örök mozgásban a reményt!
Ne aludj téli fagyba csavarodva!
Rángasd ki magad a hajadnál fogva!
Látod még a tavaszt s vele a fényt! |
|
 M
Ráncaim már mélyek,
soha el nem múlnak,
remélem, hogy virrad
rám még sok-sok új nap. |
|
 M
Őrizheted majd ezután
a szerencse nekem kedvez,
szeretni ő úgy nem tud ám,
de neked enyém kellett! |
|
 M
Engem ne ámítsatok, hogy egyszer visszatér,
Túl messze utazott, elragadta a szél,
A lelkem lelke ő, velem volt de nincsen már,
S lassanként felemészt ez a hiány,
|
|
 V
Rég volt egy szerelem, de szívemnek nincs több vallomása,
Csak csendességben, elhaló, fájdalmas sóhajtása.
Ha édes álom száll szememre, még vele vagyok,
Olyankor minden annyira egész, s minden úgy ragyog.
|
|
 M
Én itt vagyok, te meg ott vagy,
barátságunk összeomlott. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
