|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye,
sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá,
nappal újrakezdte, amit tegnap elszalasztá...
|
|
Hajamba túr a nyári szél,
bizsergő érzés simogat,
óarany dongó döngicsél,
boldogabb vagyok bárkinél,
mosoly színezi arcomat.
|
|
A nőszemély, ki egyszer távozott,
Hívással nem fog titeket zavarni,
És szombatonként krémessel lakatni,
Mesélve, éjjel mért nem alhatott… |
|
Néha, csillaghullásos éjszakán
Még álmodok kicsit rólad Apám!
Végül nem voltunk jóba, de azt köszönöm, hogy voltál
|
|
De mindig csengett valami...valami csengett,
Egy kaszált fű, néma tenger dala,
Amelyben az akkori szív, attól kezdve, kedve szerint cselekedett |
|
Ragyog a Hold, s egy csillagot
könnyező szemmel kémlelek,
te vagy az, érzem, jó anyám,
s fényedben csendben elveszek. |
|
Vénülni?... Neeem!... Nem óhajtok!
És orvoshoz sem akarok!
Még hogy tükörben ráncom látni,
S ősz hajam naponta számlálni…
|
|
Dús dombjaid arany fényben füröszti
a nyárnak búcsút intő, lusta Nap,
ahogy fogam, e mindig-éhes vándor
édes levű gyümölcsödbe harap. |
|
Szeretném, ha egy szó lehetnék,
lédús, mint a szenvedély gyümölcse
a nyelveden egy későbbi időpontban,
hogy többé ne reagáljak az értelemre.
|
|
Látod mily gyönyörű most a táj?
Szirmokat selymez a lenge szél,
örömöt mindenben úgy találj,
ahogyan hevít a szenvedély,
|
|
Lassan egyik kezemmel átfogtam derekát,
Haboztam, hogy túl közel hozom magamhoz.
Túlságosan meztelen, amilyen volt,
|
|
Itt voltam,de nem láttalak,
nagyon éreztem hiányodat
rögtön megfájdult a szívem
ki is csordult tőle könnyem
|
|
Az emlékezés, azóta már a feledés
homályába burkolta a történéseket .
De az emlékezés őrzi bennünk hős,
a Hazáért elesettek örök dicsőségét
Emlékezés apáról fiúra öröklődik
|
|
Elmémmel érzem, míg magamban járok,
a kikelet hogy reszket fenn az ágon.
Hogy egyszer rád a kertkapudnál várok,
mikor még tiszta, portalan szandálom.
|
|
Szavakkal festek, szóecsetekkel,
hajnali fényben ring ma a reggel,
tollam a papírt színezi híven,
lángol az arcom, csordul a szívem.
|
|
Gyönyörű,fiatal lány voltál
Mikor megláttalak
Abban a pillanatban örökre
Szívembe zártalak
|
|
Élsz te még, ó, drága, jó anyácskám?
Élek én is, hát köszöntelek!
Páratlan volt az az esti látvány,
Lengjen fénye kis kunyhód felett.
|
|
Nagy nap ez ma Firenzében,
a legnagyobb ebben az évben.
tavasz ünnepe,május elseje,
virágos kert mindenki szivében.
|
|
Nap sugarai színezik a rétet,
harmatgyöngycsepp megcsillan a fényben.
Hajnal könnyét hűs, lenge szél szárítja,
selymes érintés csepp áldását adja.
|
|
A május szép csodát ígért:
Rügyet, mindent kibontott,
Szívembe is berontott,
S belé szerelmet oltott.
|
|
Gazdag és hálatelt vén szívem,
mindenkit szeretni hív dalom,
azt, amit adtatok, elviszem,
s verseim tinéktek itt hagyom. |
|
Izzó, vörös fahasábok,
Rajtuk képek sora fut
Jövőmről, mi örömet hoz,
De lehet, hogy mélabút.
|
|
Sok kincset viszek majd magammal,
nincs többé vissza, vagy hátraarc,
mögöttem múltam a magas fal,
értelmét vesztette már a harc.
|
|
Támasz volt mindig két karod,
s biztató, kedves, szép szavad,
szabadon, szívből írhatok,
tollamból ékes vers fakad. |
|
Hajunk fehér, fogunk hamis,
szemüveget látni, hordunk,
arcunk ráncos, bőrünk löttyedt,
térdünk fáj, de mégse morgunk.
|
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
