|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
(Bokorrímes)
Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget,
Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget,
Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget?
(3 soros-zárttükrös)
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján,
Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján…
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján.
*
(Senrjon csokor)
Repülő lett az idő,
Nem számít kit akarunk, ő jő!
Ilyen ez a tél…
Már évek óta telet
Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz?
Ilyen ez a tél…
Azt a kacifántosát,
Mikor meg a naptárba megjött…
Ilyen ez a tél?
*
(senrjú csokor)
Csípős szellő itt
Játszik velünk, hideg hol?
Ilyen ez a tél…
Nem voltam senki,
Nem is lettem én senki…
Ködben, köd nélkül!
Mi sem szikrázik,
Ha nem párja a hideg…
Ha nincs, minek köd?
*
(haiku csokor)
November útja
Már beleér a jégbe.
Hószállingózás.
Rögök sötétbe
Burkolództak, megfagytak.
Erdő hóban áll.
Erdő, vastag hó
Alatt, mint ami kihalt.
Téli álomban…
Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
|
|
(bokorrímes)
A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek,
A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek.
A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek!
(3 soros-zárttükrös)
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza,
Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája.
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza.
(bokorrímes duó)
Hmm… az életben a második esély?
Hogy amikor lefele lejt a meredély?
Ha kimondod, az már maga az esély?
Van oly’: „elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből.
Van oly’: „szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből.
Van oly’: „ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből?
Van oly’: „megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből…
(leoninus)
Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor.
Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor
(HIQ)
A szádból
Kiesett szó… vég!
Vissza nincs!
(senrjon)
Amit egyszer kimondtunk,
Azt már elfújja a kinti szél.
Még ha suttogsz is!
(leoninus)
Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany”
***
Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér,
Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér.
Nem a szó számít, hanem ahogy mondod,
Hangod zenéje tárja fel a gondot.
Van, mikor a csend többet ér a szónál,
Idő súgja meg, mi igaz, mi formál.
Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod,
Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot.
(Tíz szavas)
A szó hangja messzire ér,
Szívben marad és sokáig elkísér.
A szót az idő formálja,
A helyzet ma csenddé torzítja.
(Senrjú)
Kimondott szó már,
nem fordul vissza soha.
Hangja megmarad.
Szó száll a csendben,
hangja sebet ejt mélyen.
Csend őrzi némán.
Ugyanaz a szó,
más időben mást jelent.
A hang dönt végül.
Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek.
|
|
Nézem a virágcserépben lévő virágokat:
Vadvirágok, ültetés nélkül jelentek meg,
Gyönyörűek és sárgák...
De a fiatal bejövő nő azt mondta nekem:
Ó, milyen csúnya virágok.
Tudom, hogy ő ezzel valamit akarhatott,
Mert burkoltan, gúnyos hangon kacagott.
|
|
Szerdán, amikor visszaértünk a fa turistaházból,
azt mondtam, hogy ne beszélj velem,
amíg meg nem győződsz
három dologról:
nincsenek tökéletes kapcsolatok,
minden múltbéli szerelem újévkor újból ránk száll
és a világban az összes törpe kék.
Szerdán, kaptam egy levelet az elekrónikus postámon,
amiben azt írtad:
hogy, ha nagyon akarom...
te tudsz hinni bármiben,
még bennem is
és ne feledjem azt, ami a legfontosabb:
ha már nem még akarom látni,
akkor az esetben én válok
az ő titkos új év utáni ajándékának.
Szombaton, csendben tértünk vissza a faházba
és miközben tökéletes szerelmet éltünk,
régi szerelmeinket a hóban rejtegettük,
mindketten meg voltunk győződve
egy vitathatatlan dologról:
a világon minden törpe kék!
|
|
Ha indián-táborban élnék, igy hívhatnának, mitől sem félnék.
Ha sántult lovamat vezetném: kinevetnének… következmények…
Ember nem hinne szemnek, nincsen sánta lova indiánok seregének.
Alkonyatkor, ha már bandzsitó lenne a nap, misézne az indián pap.
UFF
Vecsés, 2025. január 1. – Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
A múlt.....
Ahol a bűnbánat kullog utánnad,
Amit ezerszer megbántad.
Szeretnél mindent elfeledni,
A múltnak búcsút inteni.
Látsz hamis barátokat,ellenséget
Szomorú halottas menetet
Megbukott gondolatokat,félelmet,
felejthetetlen szerelmeket.
Siratod apádat,anyádat,kutatod
Csonka, szenvedő hazádat.
Soha meg,nem szünő keserved,
Vissza,nem hozható szerelmed.
Az életed olyan volt mint a körhinta,
Rossz lóra ültél,az volt a hiba.
Mikor a fortuna végre megérintett,
Mennyekig ért a képzeleted.
Elestél mert telhetetlenséged határt
Nem ismert,az lett a véged.
Ha nem tudtad még eddig tudd meg hát
Végre,magad voltál a magad ellensége !
Ágoston Tibor
|
|
Hétköznapi pszichológia… a művészetben…
(TESTMESÉK: Hámori Zsófia aktfotós interjújából válogatás)
Megfigyelte, hogy azonos frázisokkal dolgozik sok kollégája,
Pedig modellek mások – embere válogatja, ki, milyen alanya.
Megérzi a szeretetlenséget... fotómodellek megérzik
Fotós a modell-alany is, ha munkájukat nem szívvel végzik.
Az aktfotózás képei nem a szexualitásról… -kevésbé- szólnak,
Az, az alanyból csak úgy kifakad, de életeseményeket mutatnak.
Ő a testben megkeresi a szépet, fényjátékkal a lényeget,
Minden beállítás mást mutat… közöl bizalomjáték lényeget.
***
(A szépségábrázolás leírása szerintem művészi szinten!)
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért,
Olyan ez, mint a gyerekek, este meg: jó kis meséért….
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért.
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz,
És hosszan ecsetelik, nekik tetszetős nem lesz…
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz.
Pedig az aktfotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja,
Meztelen ugyan, de a látható szépsége, a szexet takarja…
Pedig az aktfotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja.
Az akt másik „személy” nézése, szemlélése, a szépsége okán és alapján,
A nemiség föl nem merülhet, mert a szépség talaján az elő nem kerülhet…
Az akt másik „személy” nézése szemlélése, a szépsége okán és alapján.
Az aktfotó a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi,
Van már múzeumban kétezer éves férfi szobor is, szépséget őrzi…
Az aktfotó, a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi.
Az aktfotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású,
Még akkor is, ha a fotós talán lényegesen kevésbé kikupáltságú…
Az aktfotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású.
Az aktfotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája,
Nevezetesen, hogy a nyomtatott sajtóban van lehetőség… láthatósága…
Az aktfotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája.
Az aktfotó, az aktszobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője,
Az ily' szépséges-kifejezés keresője, vágy-igényének a keresőre…
Az aktfotó, az aktszobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője.
Aktság és nemiség összekeverése helytelen és igen súlyos tévedés,
Bár tudom akár vannak sokan, akikben ez ügyben nem annyira keveredés…
Aktság és nemiség összekeverése helytelen és igen súlyos tévedés.
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan,
Feltételezés előfordulhat! Sok ember közben erősen téma-tudatlan…
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan.
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység,
Voyeur személyek tevékenysége pedig nekünk, illegális tevékenység…
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység.
Vecsés, 2024. november 4. – Kustra Ferenc József - íródott: szakirodalmi konkrét és bizonyított adatok figyelembevételével, meg az 50 éves nyomozótiszti munkámban személyes megtapasztalás szerint.
|
|
Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!
Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
Szívöm fáj ögyre, ögyre, holnap elmögyök röggönyre.
Azt hiszik, hogy a kór tüdőlötyögés, vagy mifene,
De, bánatot nem mutassa ki a sugár sehogyse.
Orvos szóla: Hölgyem, tiszta a képlöt,
Nincs itt sömmilyen árnyék, rejtött végzöt.
Mondám én is: Pediglen szorít, érzöm,
Csak az hiányzik, ki mögölel éngöm.
Fölhúzza a szömöldökét, mögírja a receptöt:
Naponta három ölelés, s este lefekvés előtt,
Kerülje a hidegfrontot, no mög a távollétöt.
Siófok, 2025. október 13. -Gránicz Éva- |
|
Az újabb szilveszterről…
Legyen sok öröm,
A közelgő újévben…
Miről változna?
*
Nagy fogadalmak!
Hangos pezsgődurranás.
Virsli, nagyon fogy!
*
Minek bámulsz folyvást hátra,
Előre van a jobb jövőnek útja.
Összecsengenek a kristálypoharak,
Nem úgy, mint a műanyag poharak.
Ne
Fordulj
Hátra, vedd
Észre! Itt már
Szilveszter estje!
*
Béke, szeretet
Legyen veletek, mindig.
Újév, új élet?
*
Lelki ínség már,
Többet, ne zavarjon meg.
Szeretetbőség!
*
Fújjad… fújd a papírtrombitát,
De a nyálad, ne add neki sípon át.
Vagy lehet, sokat koccintottál és már van eredmény?
Ez így nem ünnepülés! Józanodásra, jövőre van remény…
Légy
Boldog
És vidám
E bolondos,
Derűs éjszakán.
Kismalac, nagymalac, te már sült maradsz,
Nejünk most, már a szájacskánkban maradsz.
Hallani: szól egy kiscsengő, nagycsengő meg száncsengő!
Múlik az idő és rövidül, közelg az újév, a percünk remegő.
Nézz
Körül,
Forr a lég,
Egyél, igyál
Múltra, jövőt várj!
Hallom én, hogy mily’ hangzatosak az ígéretek és a fogadalmak,
De nem tartanak tovább, mint a hópelyhek, amik égből hullanak!
Van
Ki tesz,
Ígér, ezt,
Azt, olyan, mint
Falra hányt borsó.
Az élet homokórája bölcsen, csak pereg, közel már az éjfél
Kezemben pezsgős pohár, nézem a többieket, szívem nem fél.
Szinte hihetetlen, de közelben az újév, ezt meghozza az éjfél.
Az
Óra
Mutatók
Közelednek.
Búcsút int Óév.
Az elmúlt és a jövő esztendő határán állunk
És nem látszik, de lehet, mind égi jelre várunk!
Maradjunk vagy menjünk? Ezen nem problémázunk!
Várj
Még egy
Keveset,
Kezdődik a
Visszaszámolás!
Már mindenkinek a kezében, örömmel átáztatott a keszkenő,
És mindannyian nagyon várjuk, hogy lesz… egy jobb esztendő!
Két
Pohár
Már csendül,
Mindenkinek
B.U.É. Kívánunk!
*
Itt az ideje,
Most ünnepelünk.
Már, itt az éjfél.
*
Már január lett,
Új fogadalom hava…
Kalendárban ilyen?
Vecsés, 2016. március 31. – Szabadka, 2017. december 16. – Kustra Ferenc - a verset és a senrjú csokrot én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:” Szilveszter estéje”.
|
|
Van itt valami: a tavasz már üvölt,
érezzük a napot, bár fagyos a föld.
Hófelhők hasán a farkas dögöt eszik,
kunyhó mélyén a gyermek megszületik.
|
|
Én
Gondolatom, láthatatlan kéz által írt levél,
Hány oldalt őrzöd ma a múltbéli szerelmemet,
Hány sor borítja még ifjúságom tüzét,
Hány szerelmes szó van még közöttük leírva, hány még?
A gondolat
Te sírtál és könnyeid a lapjaimra hullottak
Kitörölve mindkettőnk által írt szerelmes leveleket, írásokat;
Mindenből ma már csak azok a sorok maradtak,
Amelyekben talán akaratlanul is leírtad az üres, ízetlen, fakó szót: feledlek, elhagylak.
|
|
Az én nagypapám negyvenegy éve a szívemben él,
Még csak akarnom kell, térdére vesz és jókat mesél…
Az öreg, kemény Jenei, nagyszerű nagypapa volt,
És fiatalon, mint huszár, Galíciában harcolt.
Örültem, ha láthattam, puszit nyomtam orcájára,
Még jól emlékszem a nagy, fehér huszárbajuszára.
Oly’ nagy ember volt, boldogság volt közelében lenni,
Kisfiúként jó volt vele lenni, a szavát inni…
Még most is örülök, hogy az unokája lehetek,
Látom őt, hallom hangját… tanácsot nem kérhetek.
Szerettük egymást… elment végleg, már tanácsot nem ad.
Itt állok egyedül… velem szemben rosszakaró had…
Vecsés, 2003. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
(Női tapasztalatból írt társadalmi látlelet)
Rövid ezen versem, elmesélem női létet,
Hogy igaziból megtudd, mi az a női élet!
Mikor megszületünk, már megvan a vétkünk:
Nő lettél, kislányom, hát viseld a létünk.
Masnit kötnek hajunkba, mosolyt tanul arcunk,
„Légy majd kedves, csöndes” – ezzel sulykolják agyunk.
Főzőcskézni kell, babát nyomnak kezünkbe,
Hogy később majd másnak főzzünk reggel-este.
Iskolába járunk, okosnak tanulunk,
De ne villogj túl nagyon, csendben maradunk.
Ha szorgalmas vagy: stréber, ha szép: butácska,
Ha sírsz: hisztis vagy, ha nem szólsz: mulya lányka.
Ha mindent kibírsz: azt mondják, ez a dolga,
A világ terhét is, mosolyogva hordja.
Masni, szoknya, mosoly, jókislány,
Ne mássz fára, ne vitázz, ne légy túl vagány!
Ha hallgatsz: hülye vagy, ha mersz: pimasz,
Válassz hát mi leszel, és mi maradsz?
Ha fiús vagy: baj, ha lányos: gond,
Ha önmagad lennél: „na, ez meg bolond”.
Gyerekként mosoly, kamaszként szégyen,
A tested bűnös, de legyen kívánatos szépen.
Takarj el mindent, de csábíts közben,
Ha megerőszakolnak: „mi volt rajtad éppen?”
A felelősség nálad lakik mindig,
Tettes „hibázott”, te meg „tanulhattál volna addig”.
Ha elbuksz: "lám, ezt is megérdemelte"...
Ha sikeres vagy: „kivel feküdt le?”
Ha fáradt vagy: gyenge, ha bírod: kötelesség,
Ha panaszkodsz: „túl sok a női érzékenység”!
Tanulsz, dolgozol, töröd magad te szegény,
De plafon a fejed fölött betonkemény.
Ha főnök vagy: sárkány, ha kedves tán' gyenge,
Szúrós? Kielégítetlen, mondják csendbe’...
Otthon második műszak, fizetés nincs,
De a szeretetből élni „természetes kincs”.
A házimunka nem munka, csak női reflex,
Mint a lélegzés, csak ha nincs, akkor vesztesz.
A tested köztulajdon, vélemény tárgya,
Szül vagy nem szül? Későn - Korán? - mind hibája.
Ha anya vagy: az kevés, ha nem: selejt lettél,
Ha mindent akarsz: önző – na döntsd el, mit szeretnél?
A férfi „érik”, a nő „elhasznált lesz".
S végül, mikor már senkinek se kellesz,
Akkor kapsz békét, újra lesz pelenkád, csönded,
És akkor, furcsa mód, először nem kell jól viselkedned!
Siófok, 2025. december 30. -Gránicz Éva- |
|
Álmosság, írtam neked, hogy gyere el,
Hogy elaltassam a mellkasomban lévő vágyakozást
És azóta mind várok rád...
Álom, te, az élők halála, azért lelkemet ne bántsd.
Öregség, köhögve jövök.
Álmosság , gyere, hozd el nekem a telet,
Már felejtek gondolkodni...
Azt akarom, hogy élve haljak meg.
Álmomat, azt meg álmodtam:
Örökké becsapva lenni...
— Azt hiszem, eleget álmodtam,
Elegem van... Elegem van, akarok aludni.
|
|
Alszik a város
Csendesen leszállt az éj,
emberek sietnek hazafelé,
gesztenyét árul idős nénike,
tűz felett melegszik a keze.
Suhancok viháncolnak körülötte
ad nekik egy-egy gesztenyét,
hogy menjenek a fenébe.
Alszik a város,megpihen az élet,
fájdalmak feledésbe mennek,
fiatal párok hosszan ölelkeznek,
kielégülést nyerve szerelmüknek.
Az éjszaka rövid,közeledik a hajnal,
villamosok jönnek nagy robajjal,
éled a város egy új nap sugaraival
Ágoston Tibor
|
|
Újévre !
Éjfél van,szólnak a harangok,
Siratják a szomorú múltat,vagy
köszöntik az ismeretlen holnapot.
Sok év telt így,semmi nem változott,
Talán az új év,hozhat változatot !
Ne nézz vissza a múltra,amin
Váltóztatni már nem lehet,amiben
Nem volt más csak szomorúság,
Fájó emlékek hevernek,siratva:
Sok,sok szeretteninket !
Ez az új esztendő hozhat új életet,
Talán ez az év,mikor a magyar nép,
Hosszú szenvedéseiböl fellélegezhet.
Uram ! Adj áldást erre a népre,egy
Boldogabb korszak jöjjön elébe !
Adj reményt a kórházi ágyon fekvőknek,
Ember ne legyen hóhéra az embernek,
Kevesebb könnye legyen a szegénynek,
Áld meg azokat,kik nem tudták megvárni
Ezt az új évet !......
|
|
Ha vóna, de nuku…
Hűsűl az idő, de szerelem melegítene,
Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene!
Pedig nem lennék neki hálátlan,
Viselkednék, mint aki pártatlan.
De a gond, nem tudom hol és merre keressem,
Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem.
*
Nem minden nő tűnik el!
Van ki téged őszintén ölel,
Szívből, igazán.
* *
Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet,
Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet.
*
Ne fájjon szíved, lelked,
Csak vár sorára a szerelem.
Talán épp most jő!
* *
(Bokorrímes)
Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele?
Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele…
Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye.
*
Még lángol benned a szó!
Itt a helyed, sokan szeretnek.
Ne gyötörd magad!
* *
(Bokorrímes, önrímes)
Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek,
Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek.
Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek.
*
A szívem érted dobban.
Nincs ok búra, mindened leszek.
Vágyad teljesül.
Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. -Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája!
|
|
Álmomban lebegve árny-fény voltam
Ez ellen bizony én nem harcoltam…
Árnyam voltam és igy erre is még emlékeztem,
De jött a viharos szellő, törölni emlékem…
De júj, megszólalt a mobilban a jelzés
Így a viharos szellő tűnt’… nem volt törlés.
Vecsés, 2025. augusztus 16. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
(Szilveszter este…)
Szilveszter a fényesség.
Zengő, ijesztő ugatások…
Zajos petárdák.
*
Virsli fő, hozzá mustár.
Hozzá friss kenyér, vajas kifli…
Pezsgő behűtött.
*
Új feladatok, váltás?
Fél óra múlva kezdhetünk is…
Van korhelyleves.
*
Álmok és tettek, sok volt
Siker kevés… Lesznek jövőre!
Már csak néhány perc.
*
Míg petárdákat nézünk,
Lelkünk építgeti a jövőt…
Nevetve beszéd.
*
Így öregszünk meg... lassan.
Terveknek neki lehet állni…
Most van egy évünk.
(Újév reggele…)
Első reggelünk ébredt,
Majd’ kialudtuk nagy pezsgőzést…
Már biz’ újév van.
*
Már körtáncot nem járunk.
Lelkünkben még az-szilveszter van…
Tegnap, tavaly volt.
*
A meghalt szerettekhez
Egy évvel már messzebbről szólunk…
Még ünnepelünk.
*
Tavalyi virslit eszünk.
Tavalyról pezsgő is maradt még…
Ünnepi kortyok.
*
Óév vagy újév mindegy!
Megy tovább az élet… Nem ünnep!
Óév elmenős…
*
Tegnap volt szép szilveszter.
Korhelyleves és petárdázás…
Volt jó, sok pezsgő.
Vecsés, 2019. augusztus l. – Kustra Ferenc József- íródott: senrjon csokorban írva.
|
|
Megkezdjük az újévet, hittel és reménnyel,
Tovább visszük életünk csendes derűjével.
Bízzunk benne, szebb lesz minden holnapunk,
És siker vár ránk végül, ha kitartunk.
Mit hozhat a sors? Nem láthatjuk előre,
Útja ködbe vész ma még, s nem tudjuk, merre.
Találgatás csak, mit a holnap ígér,
De reményünk él tovább, s cserét nem kér.
Ha bízunk az új év tiszta hajnalában,
Erőt találunk majd minden új próbában.
Lépésről lépésre halad az utunk,
S így a jóra egyszer csak rátalálunk.
Siófok, 2025. december 27. -Gránicz Éva- Írtam: Kustra Ferenc József: Bízzunk az újévben c. verse átirataként.
|
|
Nem kell itt semmit s olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot.
De ettől, minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot…
Akinek meg az jó, ha valami van, semmit ne tegyen…?
Most van itt a szilveszter, kis pohár korty pezsgőt nyeljen!
Amíg megy a szekér és nem fognak vissza a kátyúk,
Szívből kívánom, ha érkezik a jövő, ne fájjuk…
Legyen az asztalotokon korhelyleves és virsli,
Éjfélkor kell ujjongani, az újévet éltetni.
Óborral, pezsgővel koccintva lépjünk az újévbe,
Csalódást elfeledve el kell jussunk egy új révbe.
Duna partján is a víz nem csak, csendben ül,
Éjfélkor koccintsunk, pohár összecsendül.
Bizony reggelre elmúlik az ünnep varázsa.
Már csak morzsák vannak, bizony az már nem kalácska.
Bizony reggelre elmúlik az ünnep varázsa.
Már csak morzsák vannak, bizony az már nem kalácska.
Felejtsd már el az elmúlt évet gyorsan és hamar!
Huszonhat csak jobb lehet… tán’ nem jő halálkanyar…
Ha elmúlt pezsgős éjszaka konfetti-zápora, kel Nap, arannyal fest tavakra…
Vecsés, 2025. december 27. – Kustra Ferenc József – íródott: az „Újévet, pohárköszöntőm…” már közzétett versem (2016.) átirataként… írtam; alloiostrofikus versformában.
|
|
A falakból savanyú pálinka szivárog,
a szék szövetébe ivódott sör már bomlik, bűzlik.
Nincs itt titok, se megfejtendő talány:
a valóság ez a ragacsos, sárga homály. |
|
(3 soros-zárttükrös duó)
Csak magamban elmerengek, lelkemben meg álmok vágyakoznak,
A hófehér havas területen, fehér képek cikázgatnak…
Csak magamban elmerengek, lelkemben meg álmok vágyakoznak.
Ablakomon, hogy nincsen a redőny leengedve,
Álmok ki s bejárnak, mindennel megelégedve…
Ablakomon, hogy nincsen a redőny leengedve.
(Bokorrímesek…)
Hirtelen a naptáramra esik figyelő tekintetem,
Várok már az újesztendőre, megfigyelem jön-e nekem?
Fontos, hogy nagy képben legyek,
Hogy nagy bulit rendezhessek…
Már várom a főtt virslit mustárral,
Majd pár kortynyi pezsgő... megivással.
Ja! S hogy ne feledjem a kedvencemet, a korhely levest,
Ami, ha estefelé elkészül, rábukok csak... rögvest.
No meg! Szilveszterre a váltás percében iszok pohárnyi pezsegőt is,
Majd szeretettel finomt koccintunk is, jövőt meg egyben felköszönjük is.
Közben meg átléptünk ama jövőbe,
Ha galoppos megjött én érzékele…
De mi lesz álmaim sorsa? Sors éve?
Vecsés. 2024. november 18. – Kustra Ferenc József -íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
|
|
Ha éjfélt üt ma óra, a poharadat emeld fel,
De, ki ne löttyintsd italkát -drága- ne pazarold el…
Koccints az emberekkel szívből, igaz szeretettel…
Most csak nézz előre bár, az elmúlt múltnak köszöntheted,
Mi mindent készített, mi minden új lehet te előtted...
Már így este, engedd el az óévet, ugyan már, hadd menjen,
De már várjad nagyon az újat, ideje, hogy megérkezzen!
A sínek melletti házak lámpái adják a fényjelet,
A megkonduló harang meg adja fönti, isteni jelet…
Megint eltelt egy év és mostanság mit bezsebelünk… jelet!
Az életvonat első osztályon kellemesen lehet utazni,
A másodosztály kissé zsúfolt, ott meg lehet élet-tülekedni…
De most minden mindegy, éppen a szilvesztert muszáj-kell ünnepelni.
(HIQ csokor)
Nos, fiú,
Ne sokat igyál.
Új az év…
Nos, leány,
Est’ vesd be magad.
Új az év…
Virslit és
Pezsgőt fogyasszál.
Új az év…
Kívánok
Nektek, jobb jövőt!
Új az év…
Óév kapuját, én bizony a kert végében még ma át nem léptem,
De, sehogyan nem fogom mulasztani, ne higgyétek… ugyan, kérem!
Meg, hogy átugorjak az újév kapu-küszöbén, erre is hajt a vérem!
Ez se fogom mulasztani, fel ne tételezzétek, hogy én ezt tán’ félem…
Vecsés, 2016. december 31. -Kustra Ferenc József
|
|
|
|
Ma 2026. április 29. szerda,
Péter napja van.
Holnap Katalin, Kitti napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
