|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A kincs a szívben van, onnan el nem tűnik,
ki szereti az Urat, az soha meg nem szűnik!
Az élet országútján hatalmasat vándorol,
s szerelmét Istennek |
|
Éj végén, fölmosolyg a hajnal,
Bíbor köntösben szinte nyargal…
Éj végén, fölmosolyg a hajnal.
|
|
Késő délután van,naplemente
közeledik világ lecsendesedik.
Crow madarak keresik helyüket,
hol éjjelre megpihenjenek.
|
|
Hazám, ez itt – te vagy!
Szabad föld, drága, nagy,
Tiéd dalom;
Hol atyák sírja rég,
|
|
Ott künn lakik a Zene Istene.
Regöl nekünk ő egész éven át,
Mezőt lehel, s orgona-karzatát
A vén erdőknek zene zengi be.
|
|
Csalódást kelt minden emlék,
Mert szép volt a zöme,
Rájuk gyásszal úgy terülnék,
Mint múltam öltönye,
|
|
Bánthat az élet,
s kínozhat sors!
Mostoha lehet …
… hozzád e kor
|
|
Halványszinű rózsafelhők az égen
Kibújik a nap nagy merészen.
Madársereg csodálatos formában
repűlnek az ég minden irányában
|
|
Világokon hajóztam át,
hogy újra révbe érjek,
tekintetem ma úgy fon át,
akár a tűz, ha éget,
|
|
Kis hóvirág, hát itt vagy már?
A szép tavasz közelben jár?
Ki csalt a fényre így elő?
Ne higgy a napnak, csalfa ő!
|
|
Mily drágák a szívnek az ifjonti képek,
Ha látni kínálja az emlékezet!
A kert meg a rét, bokros erdőszegélyek,
És száz hely, mit sráckorom szerethetett!
|
|
Mint kiégett csillag, esek napfényre,
Vágyok, repülnék a tied napfénybe…
Mint kiégett csillag, esek napfényre.
|
|
Megsebezni pillanatok töredéke csupán,
lelketlen lelked sanyargatása során.
Fájdalom köpönyegét ölti magára az éj,
álom forgácsából vajúdva, pihenni tér.
|
|
Úgy elringatnám kezemmel az álmos
őszi tájat
lázadó álmait csitítgatnám a szürke ólomba mártott
kopaszodó fáknak
|
|
Hah! Reggelre jól leesett a hó,
Csodálkozok is… ez mi a manó…
Hah! Reggelre jól leesett a hó.
|
|
Legyen lakom domb oldalán,
Nyugtassa méhzaj fülemet;
Legyen malom patak partján,
Füzek közt folyni ott szeret.
|
|
Aranyos év volt, vígan zárt,
Most avar sír a sárban;
Mint bimbó, még szirmot se tárt,
De ment világgá bátran.
|
|
Szép lányok mosolyogtak felém,
álmukban költöztem éjjelenként.
Szemeik fényei, mosolyai, hívogattak,
csak még egyszer gyere, óhajtoztak.
|
|
Megkérdeztem egy fehér hajú öregembert,
Bölcsen felsóhajtott, és így szólt:
"- A nő a szent ajándék
És szeretni fogom őt és mindenét!
|
|
Szundikál a fagy.
Csillanó csönd áramlik.
Puszta a világ.
|
|
Nyári rózsa, utolsó,
Pompás még, holott
Minden társa körötte
Elnyílt már, s halott… |
|
Apám
mint a zárt borítékban rejtőző üzenet
olyan megfejthetetlen
titok |
|
Túl ezen a földi léten, szivárványban, hóesésben,
könnyű álmok lent a mélyben, megnyugszik a lázas szívem.
|
|
Emlékezz, hogy szerettelek
Szívemhez, közel engedtelek
Tenyeremből etettelek
Veszélytől védelmeztelek |
|
Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…
|
|
|
|
Ma 2025. május 13. kedd,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
