|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Ha merem remélni -
Érték a kár nyomán
Jár – Óriások haltak ki -
Épp Nagyságuk – Okán - |
|
V.
Egy nyitott lélek megértsen engem,
Az övé legyek, hogy az enyém legyen,
Keresem őt az égvilágon,
Őt keresem, de csak álmodom.
|
|
Ég, hullajt pelyhet.
Fönntartja a recsegést,
Hallgatom… ezt a mesést! |
|
Életünk bús zarándok útján
Néha jön egy kis kikelet,
Mikor a remény felcsillan,
Majd zord tájak jönnek. |
|
Egy szomorú reggelen,arra ébredtem,
hallásom teljesen elveszítettem.
Csend félelmetes volt kötülöttem,
minden megszokott zajt elveszítettem. |
|
Mert benne vagy minden szóban,
Minden gondolatban,
A szélben, az illatokban,
A csendben.. |
|
Derekas nap a mai nap.
Január dereka és a tél dereka.
Mától minden eltelt nappal,
közelebb kerül az áhított tavasz. |
|
Zárt Egek – szűk Hasábjain -
Nem volt Helyem nekem -
Fordult a Föld, s a Mindenség -
Felé toltam kezem - |
|
Ez a legmegőrzőbb titok:
Itt van minden.
Most van bőség.
Várni másra, gyémántok megvetése.
|
|
Sziklákhoz csapódik a szürke, jeges ár,
Vashullám élén a néma csend kettévált már.
Nem fojt meg többé a dér, se a sötét kín,
Szót tépek magamnak a múltnak romjain.
|
|
Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet?
Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak?
Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat!
Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány?
|
|
Üldöző sírás,
Félelem más,
Régre gondolni… oly’ butás.
|
|
Már tudtam, nem futok, nem halok, nem fúlok meg.
Ha jön a tenger, vége a jó szomszédságtoknak.
A csak-távolból-kedves-szomszéd-viszonynak.
S házatok adjátok korall várért,
|
|
Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat
|
|
Mindenre emlékezni fogunk a végén,
Ó, kedvesem... És ha az élet nem ér véget,
De még kitartóan a sírban tart-
Akkor, még ott is emlékbe foglaljuk a szépet! |
|
Fehér tenger ringat, selymes vágyakozás,
Ahol a lélek még nem tudja, mi a szakítás.
Biztonságos öböl, hol a csend átölel,
S a jövő súlya még semmit sem követel. |
|
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejt-emlékezet! |
|
Ehun-e az ideji farsangi bál, ezt mutatja meg a fali naptár… bál!
Úrinők és urak odalovagolnak… én kértem kölcsön talicskát… tolnak.
Van nekem is álarcom, kutyaház függönyét leloptam, aztán elfutottam.
Útközben a rongyon ujjammal nagyobb lyukat fúrtam, |
|
V.
Csak a kvarcóra kattog, s a gép hideg szive dobban,
Míg odakint a csend súlyos, sötét gyémántként robban.
Milliárd fényév távolság feszül a bőröm és a Föld közt,
Egy porszem vagyok csupán a csillagközi porfelhők közt. |
|
Patkó csattogást hallik, hallszik’,
Megnézem, farsang el nem múlik…
Patkó csattogást hallik, hallszik’.
|
|
Sok úton elkallódtam, eltévedtem
És hosszú bolyongásom során,
Álmodtam, hogy találkozom egy árnyékkal,
Aminek neve "boldogság". |
|
Maszk mögé bújt a falu népe,
Kolomp szava cseng esti kékbe.
A bundák alatt a tánc dobban,
Jég recseg, olvad a hópaplan.
Busó szökken a máglya körébe,
Fapofa vigyorog tél szemébe.
Tűz csókol szalmát, roppan a csend,
Hamvával száll el a dermedt rend.
Tészta nevet lisztes kézben,
Fánk illata száll a szélben.
Bor megcsillan és cseng a pohár,
Nevetésből épül a határ.
"Kisze" szalmabábja vízre szállt,
Viszi bajunk, viszi a halált.
Jön a hír az ágak rügyével,
Élni hív, a tavasz már közel!
Zajjal verjük, fénnyel űzzük,
Ami fázott, most elűzzük.
S míg hamu hűl a föld ölén,
Zöld álmokat sző a remény.
*("Kisze": Szláv eredetű szó, általában a "rosszat", savanyút, a régit jelenti.
A kisze = a tél és a nyomorúság megszemélyesített „savanyúsága”.
Nem ember hanem egy állapot neve, amitől közösségi rítussal búcsút vettek. )
Siófok, 2026. január 10.-Gránicz Éva- |
|
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses…
Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem.
Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’.
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Zamatos,
Kéjre éhesen…
Élvezem.
**
Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt.
Éj leple takar, heves szívem téged akar.
Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel.
Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
|
|
Hideg folyosó,
papucsok sorakoznak.
Kint marad az év.
Fagyos az utca,
a tatami még meleg.
Mezítláb, virtus.
Kint fehér hó hull,
bent csöndben hajolunk meg.
Tél figyel minket.
Izom emlékez,
az év is dobni készül.
Nem ellenkezünk.
Tizenkét ütés,
"ukemi" az időtől.
Gurulunk tovább.
Durran a dugó,
a gondok földet érnek.
Most pontot kaptunk?
(Új év)
Új év hajol meg,
fogadalom leszorít.
Majd az edzésen.
Tiszta tatami,
az első lépés könnyű.
Kezdődik megint.
Hó alatt a föld,
nem mozdul, mégis tanít.
Várni is erő.
Csendes szőnyeg vár,
lépteink eltűnnek rajta.
Így múlik az év.
Légzés és idő,
egy pillanatra együt.
Mert most van csak most.
Év hull, mint dobás,
elengedsz, hogy megmaradj.
Földre ér idő.
(Új kezdet)
Nem lesz ígéret,
csak újra meghajlunk majd.
Minden kezdetnél.
Tiszta tatami,
az első lépés üres.
Bármi megeshet.
És letérdelünk,
ami volt, már mögöttünk.
Kezdés előtt csend.
Ízület ropog,
idő is recseg kicsit.
De végül enged.
Megfog, elenged,
mint napok egymás után.
Tudjuk váltani.
Edzés vége van,
kint már másik év létez.
Izzadt a béke.
(Öreg judos)
Reggel már lassabb,
este bölcs a mozdulat.
Már nem ugyanaz.
Évek nem ütnek,
csak egyre pontosabbak.
Mutatják hol vagy.
Minden ránc emlék,
ez nem gyengeség, térkép.
Vissza magadhoz.
Ifjan még repülsz,
most már érkezni tudsz jól.
Ez is tudás ám!
Nem siet semmi,
a türelem is izom.
Sokkal mélyebben.
Kevesebb erő,
több a súly a jelenben.
Így maradsz állva.
*("ukemi": Eséstechnika, a művészete annak, hogyan essünk el biztonságosan. Mert aki tud esni, az tud továbbmenni.)
Siófok, 2026. január 2. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjúban.
|
|
Magas, hajlékony teste vékony,
Mint nyáron növő akácfának.
Ő, mintha egy idegen országból jött volna,
A képzeletben, előre látott lánynak.
Gesztusa borzongva bűvöl el,
Amikor ruhája selymes szélével megérint.
Vagy ha mosolyogni látod, ha a szemeit látod,
Veszélyesek, mint tengeren a magas hullám szint...
Ó! a hangzata, megszólalása! — szavak akkordjai, —
Jólelkű, gyengéd, mint húroknak sírása, —
Őt hallgatom és hiszem, hogy nekem bármit mondana,
Úgy ahogyan az öregek hisznek a szent könyvben, úgy hinnék őneki.
Gyakran szid, de jól tudom,
Később édesebben megsimogat;
És lelkem lelkében elveszik,
Mint egy nyugvó napsugár a tiszta horizont alatt...
Mit érdekel, ha hűtlen!...
Gyűlöljön vagy feledjen,
Ő, engem szeretett – mindig magát megőrizve,
Alapjában erénye, nekem örökké szépet teremtett.
|
|
|
|
Ma 2026. április 29. szerda,
Péter napja van.
Holnap Katalin, Kitti napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
