|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Csak vas-melege tüzelődik vissza,
meg alatta a pattogódó szikra,
a körbe-cső terítni-szárogatni,
a konyha szívverése volt a platni, |
|
 V
Ó, szerelmem, piros rózsa,
mi éget, akár a tűz;
Ó, szerelmem, lágy hangú dal,
mi édes láncra fűz. |
|
 V
Az ébredő fény átoson
hajnaltájt a városon
Csend lebeg a ház fölött,
a szél északra költözött.
|
|
 V
A próza aprózza.
A versláb emeli.
A szív befogadja!
Múzsa pedig érti. |
|
 V
Udvarias ember ez a Kor:
Bekopog az ajtón annyiszor,
De nem mondja senki: Gyere hát!
Nem akarja kinn tudni magát, |
|
 V
Valami az valami, érték
így már az őskorban is vésték.
Bontotta az ősközösséget,
az irigység ösztönösséget! |
|
 V
Csend van, s a perc a szent csendben szendereg,
s amíg elmotyogom a hálaimám,
és lelkem a szent vérrel táplálkozik,
nehéz könnyeim felverik a csendet… |
|
 V
Teremtetted meg a földet, jóra szépségre,
emberáldozattal, születéssel bajjal.
Bőséget adsz, termékenységet Nőnek-földnek.
Ostorozni lelket gondolatot, vallani ellent gonosznak. |
|
 V
Állok és az árnyékból figyelem,
hogyan születik a fény,
Ő hív engem, bár mogorva,
hulláma édes, enyhén egyenes ... csendes.
|
|
 V
Az Ördög járt a házak közt,
csűrdöngölőst a Finánccal!
"Jó messzire vidd - visongtak a nők,
s hej, díjat nyersz el e tánccal! |
|
 V
Márciuska, - pici leány!
Cukorfalat, - csupa báj!
Téged csodál, aki lát...
Beszél hozzánk a ruhád! |
|
 V
Nézd a végtelent,
Óvd a természetet,
Hogy újra örömöt adjon |
|
 V
Látod, jó apám, hogy bomlik a tavasz?
- s te nem vagy itt velünk,
nélküled telt a nyarunk, a telünk;
bár a hegytető néhol még havas, |
|
 V
Nem láttalak
vagy száz éve tán,
szemed csillog,
arcod ragyog, |
|
 V
Virágoskertem száz virága,
erölködve dugja ki fejét.
|
|
 V
Hiszem, mindent elérhetek,
Hiszem, bárkit szerethetek,
hiszem, mindent feledhetek,
hiszem, holtig remélhetek. |
|
 V
Megkértem egy falevelet,
fesse zöldre a kedvemet,
legyen vékony, élő szelet,
pótolja a kenyeremet,
|
|
 V
Csak nézi a tükröt csendesen,
számba veszi sorra,
mit eddig asztalra tett,
csüggedten számolja ráncait, |
|
 V
Kerestelek,mint tömeg a Holdat,
és sötétben elszórt lábnyomodat -,
mely tőlem vezetett hazáig:
a Gyönyörű Hajnal Palotáig.
|
|
 V
Kondul a hajókürt,
Reszket a való;
Végzet-kertben játszadozni
Gyermeknek való. |
|
 V
Színes tollakat repít a szél, szellem-árnyék lebeg.
Megfésült szárnyvégekre pihék takaróknak.
Megállt a varázsszőnyeg, hiába az ütlegelő kéz,
daccal síró akarat. Konok, hideg, összetört, vér-ízű ajkak... |
|
 V
Kis unokám nő, mint a gomba,
Már egy banánt eszik desszertként.
Már most huncut szeme világa,
Karjait nyújtja szeretetért.
|
|
 V
A semmi elment két semmit venni,
így a semmi nem fog tönkremenni.
Minthogy a semminek semmire sincs
szüksége, és a semmi meg nagy kincs... |
|
 V
Térdelve hallgatom a szent csendet.
Oltáron a gyertya csonkig égett,
közben fából faragott szentek néznek,
rövid imára hunyom le szemem. |
|
 V
Szűzi fehérben szül az ártatlanság,
utad kövezik megkopott lábnyomok,
példás történeted szíved-vívott harcát
hazafias hévvel róják zord századok. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 13. csütörtök,
Ipoly napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
