|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Úgy egészítjük ki egymást,
mint muzsikaszó a muzsikást.
|
|
 M
Nem szoktam sírni,
de most könnyezem,
úgy hiányzik a Kedvesem,
nem is ír, nem hív engem. |
|
 V
Alszik a természet, álmodik a táj.
Megváltozott az égbolt is, távolibbak a csillagok is,
minden oly idegenné válik, oly távolivá.
A fák, a bokrok téli színekben állnak, |
|
 V
Álmod a lepke! -
lelked kertjében
szárnycsukogasson.
|
|
 M
Érezni érintésed könnyű pilleként
Érezni tested teljes melegét |
|
 M
Két éve múlt, hogy messze mentek,
s csak tegnap volt, úgy összementek
a nyújtózkodni röst napok, |
|
 M
Csak úgy, elindultam a kihalt utcán,
Nézem, sehol nem látok senkit.
Egyedül ballagok az üres utcán,
Én úgy megölelnék mindenkit. |
|
 M
Egy augusztusi délután
ölelt át engem,
egy sárásan fényes napsugár. |
|
 M
Akár a fák, várok én is
sorsomat tűrve csendesen;
helyemet régen nem lelem,
ruhám a fény, fázom mégis. |
|
 M
Terhem száz, de élni kell, ostor hajt, s a félelem,
ez Virgínia földje, - földje, ó.
//Haza száll a képzelet, sokat sírok értetek;
Ez, jaj! Kínoknak völgye, - völgye, ó!// |
|
 H
Jeges kezével búcsút int a tél,
ígéri, idén újra vissza tér.
A távozását már alig vártam,
menjen el messzire, ne is lássam.
|
|
 H
Rövid roham, a láb lendít… Hiába!
Levertem: szégyen, por hull, könnyözön…
Csak kettő méter tíz a magassága,
De mégis folyton lécbe ütközöm.
|
|
 H
A döntés nehéz meghozatala,
a marcangolás behozatala.
A mérlegelés nagy diadala,
a szív és az ész párviadala... |
|
 M
S megrajzoltam az értem könnyező szemed,
hogy nézhessem, ó, kedvesem,
amikor újból gáncsot vet elém az élet,
elbújva a csendben, oly szerelmesen. |
|
 V
A szelíd napsütésben,
mint fagyöngy ragyognak
az erdő harmattal
szőtt cseppnyi könnyei.
|
|
 V
Visszahangzó szavak között kereslek,
és nem tudom, hogy árnyék vagyok, vagy fény,
nem tudom, hogy megemlékezés vagyok-e,
vagy talán csak voltam, vagy most épp mozgásban feléd. |
|
 V
Kék madár röpköd körül,
néha még mellém is leül.
A szívem pitvarán
emlék vizébe merül. |
|
 V
Míg Boreas tombolva dúl,
s a lugasban is ő az úr;
míg hóvihart kavar vadul,
s hoz zord fagyot, |
|
 M
apró szóvirágod
tüskéi jégcsapok,
ha elolvadnak is,
hegyük sebet hagyott… |
|
 V
Fekete gyöngyszemek gurulnak
a papír felett, |
|
 V
Fölösleges kiáltásom,
Torkom szakad, úgy mondom!
Oly szomszédokat szeretnék,
Amit megérdemelnék! |
|
 V
A pékinas
munkájából elszökött,
sok friss kiflit ellopott,
istállóban rejtőzött. |
|
 V
Nagy varázslónak láttam a telet,
még alig múlt dél, máris este lett,
a nap rövid volt és a tél sötét,
a hó hideg fehérű öltözék, |
|
 V
Úgy szeretném tudni, neked mi vagyok,
lelkedben vajon milyen nyomot hagyok,
az érzést mit adtam, őrzöd-e szívedben,
gondolsz-e rám olykor, csendes éjjelen, |
|
 H
Az emlék megmarad, nincs semmi más,
fényképet nézni időutazás.
Már én sem az vagyok aki voltam,
ráncos bőrruhába burkolóztam.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 13. csütörtök,
Ipoly napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
