|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Nem tudom, mit gondoljak…
Álom virágom végleg oda van?
Lehullik szép feje a porba?
Nem tudom, milyen lesz holnapja… |
|
 H
Szórakozik a netem az időmmel és az idegeimmel,
Ez már nem kell,
Elegem van belőle,
Hiába teljesítem, amit kér őkegyetlenje,
|
|
 V
Mindig szomjúhoztam valamire.
Tudásra, gyerekre, szeretetre -
lassan úgy szólítanak: nénike, s
fejkendős nagyanyám jut eszembe.
|
|
 V
Szebb, jobb jövőről nagyon sokat
Beszélnek folyvást, álmodnak népek,
Kergetnek, űznek vágycélokat,
Arannyal fénylőt és szerencséset. |
|
.jpg%C3%81D%C3%81M...jpg) V
*Asszony, szépséges és rontó,*
vadalma kertben ízt loptam belőle.
Sziszegős Édentől szerelmet vigaszul.
Apró levél- rejtek, titok-talány végzet. |
|
 V
Gondolataim fonalát szövöm, hajnal hasadtával,
Léted fénye felragyog, mint lobogó gyertya lángja,
Feldereng a felhők fölött, hajnal szelíd pírja,
Ébredésed szerenádját tenger moraja dúdolja. |
|
 V
És most a bögrét figyelem, mely eltört !
Ó, hagyd az ördögbe ...
szívemnek ne legyél az ellensége,
mikor mellettem ólálkodik a rossz és kiált,
|
|
 Gy.
Van egy képem, de
Nem lehet példaképem
Mert korán itt
Hagyott, nem adott Ő mát
|
|
 Gy.
Egyszer mindennek vége
Tekints fel az égre.
Vége van a napnak,
A vörös korongnak. |
|
 Gy.
Hiányzik mosolyomból a te mosolyod.
Lágyító hangszíned,
Mozdulatomból a másokra hangoló.
És csöndemből csönded... |
|
 Gy.
Nem kell nekem
olyan, aki barát,
és senkinek nézi
a régi szerelmes babáját. |
|
 Gy.
Meglepő hírt olvastam minap,
Fekete lyukat találtak az óceánban.
Hogy kerülhetett az oda,
Találgatta tudósok hada. |
|
 Gy.
Lássuk, mit jelent nekem a lámpás!
Villany nélküli, falusi házakat,
Sötét utcákon botorkáló,
Lámpásokat lóbáló
Gyalogosokat. |
|
 V
Elég hogyha felidézlek,
illattá lesz minden emlék,
mert amíg itt napod fénylett,
forrásként habzott a tajték. |
|
 V
Tanítóbácsim volt hatalmas,
bajszos, szelíden szigorú,
palatáblámra nézett,
keze melegsége vezette |
|
 V
Nézem a fákat,
egy helyben állnak,
de sokat láttak,
tűrnek és várnak.
|
|
 V
Napsugár gyöngén ébred a szürke homályból,
Föld szava köztest szólít-hív , s éget a távol,
lágy szellő susogva kíséri levelek táncát,
ébred színeiben az ősz, s nyár alussza álmát. |
|
 V
Gyönyörű szép harkályok,
Látogatják kertem,
Innen tudom: fáim közt,
Több már a betegem. |
|
 V
Fa tetején szarkafészek,
kis remekmű, ha megnézed.
Sárral tapasztva az alja,
sem ablaka, sem ajtaja, |
|
 V
Gyermekkorom emlékei,
naplóm csodás képei.
A múltban kutató szemek,
bánatot, örömöt lelnek. |
|
 V
Már nem érdekel az élet, semmi se számít,
Mert minden mi körülvesz, úgy látom, csak ámít. |
|
 V
Aranyhalat kap ma Csani,
névnapjára lesz, ajándék.
Együtt mennek választani
anya, apa, lurkó, szándék. |
|
 V
Vizsgálgatom, nézegetem kezem,
Vajon mennyire ismerem tenyerem?
Ha elteszem, zsebemben elrejtem,
Életem vonalai előttem megjelennek-e? |
|
 V
Fuvallattal bújik már be a résen,
ősz bandukol. Nem siet, de érzem,
hogy erre ténfereg. A nyár lassan
színt szépít, álmosak a reggelek. |
|
 V
Sebész volt, csúcs a neuroban,
S bár hektárt mérfölddel kevert,
A konferencián Rióban
Szakmából mindenkit levert. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 15. szombat,
Mária napja van.
Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
