|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Alpesi kürtre – svájci embernek,
arca ragyog, s fülei figyelnek,
szeme előtt ismét otthona van,
zöld legelők, csúcsok örök hóval, |
|
 H
Szívemet egy idő óta igazából érzem,
Mert, mint minden ősszel almaként megérik. |
|
 Gy.
Rajongva szerette anyját,
a halálon túl is szerette Júliáját.
Szabadság, szerelem élete mottója,
hős élete árán váltotta valóra.
|
|
 Gy.
A hízó jégcsap
Hosszan lógatja lábát.
Nincs csöpögése. |
|
 Gy.
Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna. |
|
 H
Hull a sötét, de te ne félj,
kivirágzik az égi fa ága,
Hold bámul a béna világra.
lehull a párnádra. |
|
 H
Valahol mélyen, ott van a vég.
Annál mélyebbre nem merülhetsz.
A pohár tele, az életből elég!
A létezésből mégsem menekülhetsz. |
|
 Gy.
A tegnap, örömet hozott,
De idő, mára visszakozott…
A jövő, még nem szándékozott… |
|
 Gy.
Petőfi él! De nem mint hiszitek,
Nem mint bágyadt tekintetű öreg.
A kor arczára nem vésett redőt,
Fehér hajjal ne képzeljétek őt. |
|
 H
Hangodat hallottam szélben,
megfordultam,hogy lássalak.
Álltam ott sokáig csendben,
éreztem, velem vagy. |
|
 V
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim, |
|
 V
Lelkem már lassult,
Lehet, hogy hunyni vágyik…
Álom, jótékony. |
|
 H
Ahol találkánk volt egykor a kertben,
Kinyílt az Ön kedvenc krizantémbokra,
S keblemben is kinyílt akkor ragyogva
Az én gyöngéden átérzett szerelmem… |
|
 H
Rézfényű legendák nyomdokán,
ahol a lét-mesék nyugszanak,
jel van az emlékek homlokán,
s múlt idő ruhába bújt a Nap.
|
|
 Gy.
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér? |
|
 Gy.
Az alkotás lázában érzem, hogy lüktet a halánték,
Mint ahogy a jó izgalmában izzad az ágyék-tájék…
Kezembe fogom, régi, jó lúdtollamat,
Magamban meg makogom az új sorokat. |
|
 Gy.
Néha úgy érzem, a gyerekkorodból jöttem és
Együtt a pap kertjéből cseresznyét loptunk,
Mindketten felnőttünk,
De egy bizonyos időben a történelem elválasztott, |
|
 Gy.
Ha öregszik a nő… A ráncok a szemén
Elárulják, hogy nem harminc már régen,
De észrevétlen smink, s a könnyű krém
Fiatalítanak jócskán a tükörképen. |
|
 Gy.
Ó, én!
szoknyás gyerek még,
fölemelt karral álltam
az ég alatt és
|
|
 Gy.
Fogytán a tinta, szárad a toll,
csendes a szívem, nem zakatol,
elmúlik minden, illan a lét,
hullik a rózsa, hervad a rét. |
|
 Gy.
Nagyon kevesek, de vannak, akik tudnak szeretni,
Nagyon sokan vannak… eleve nem is tudnak szeretni…
Nagyon kevesek, de vannak, akik tudnak szeretni.
|
|
 Gy.
Szép volt nászkiséret,
feldíszített lovasfogatok,
gyönyörű virág halmazok
életrevaló jó kivánságok. |
|
 Gy.
Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szünetlen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár! |
|
 Gy.
Félre tenném hajadat nyakadról a szájammal,
Szájammal kigombolnám blúzod kis gombjait
És a buta füledbe súgnám nem világosan,
Nem is hozzáértően de szomorúan: |
|
 H
Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
