|
Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Kályha mellett üldögélek,
Csak mesélek, csak regélek.
Mese, mese… hoppá, ide!
S ölembe ül kis Évike. |
|
M
Ahogy öregedtem, felismerésem kitisztult,
A hajóm meg csak folyton újabb hullámnak indult.
Ahogy öregedtem, felismerésem kitisztult. |
|
M
Harmat csillog a rózsa-levelen,
Bánat fekszik az én bús lelkemen,
Te tudod csak édes jó istenem,
Éjjel-nappal, hogy én mért könyezem. |
|
M
Vén anyóka kuporog öreg házban,
Beszélgetne, nincs kivel,férje elment,
Két évtizeddel,megszokta az egyedüllétet, |
|
M
Napok megszámlálva, minden véget
ér majd, mi életet édesített;
Mit akarok még elalvás előtt,
ifjúkor rózsákkal ékesített! |
|
M
Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak,
Ez bizonyítja neki, még a halálba menők se szerették…
Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak. |
|
M
S így órákig elálldogálok
És órákig gyönyörködöm:
Mert mások kedvének sugara
Át- áttör a setét ködön |
|
M
Az oktatás volt életem értelme,
verseim is ennek tükörképe,
apai örökségem fénye. |
|
M
Fűszeres est. Sápad a fény.
Köd úszik a réten át.
Domboldalon lejt a sövény,
Ott fehérlett fel ruhád. |
|
M
Mása leány árva szegény,
Az élete nagyon rossz,
Nem vétkezik, mégis szidja
Mostohája, a gonosz. |
|
M
Földünk beteg,
mi pusztítjuk el, emberek.
Kivágjuk a lombos fákat,
kövekkel borítjuk a füves tájat, |
|
M
hegedülnek,szépen muzsikálnak,
húzzák a nótámat annak a kislánynak.
Ki nem hallja,s talán nem is akarja
és ez az én szivem szomorú fájdalma. |
|
M
Az se háborítsa álmod,
Mikor önmagad bírálod:
Mit mulasztál? Mit tevél? |
|
H
Föld alatt álmodik a mag,
mikor majd kinő,
napsugártol magasra nő!
Madarak dalai bíztatják őt |
|
M
Tudom mondtam már, karcos, régi lemez,
Tovább nem tartalak fel, még kettő sor,
De mi is az idő húzás ha nem ez?
Hiszen még mindig olvasol, utókor. |
|
M
Mivel rózsacsokrot találtam
esténként a szobámban... |
|
M
Valami örök átok, ősi baj,
Kavarog viharzón, mint ezernyi jaj,
S hol csak sugártól csillan a sötét ég,
Riadva odazeng a tépő kétség: |
|
M
Csend monotonság,
Pillanat! Idő pihen…
Jövő itt! Szinte… |
|
M
A világon édesebb nyelv
Nincs a magyar nyelvnél!
Lágyan csorran ajkaidra, |
|
M
Sír rejti őt itt e bánatos fűz alatt,
Földbe temetve pihen,
Tiszta volt lelke, és szent minden indulat,
Élt tüzes hajnal hiten. |
|
M
Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám… |
|
M
Te s a fiam, meg a lányom
Vagytok: kincsem, boldogságom,
És a mikor rám nevet
A két édes, szép kis angyal, |
|
M
A szép Turáni hercegnőnek léte büszke volt,
őelőtte minden ember mélyen meghajolt,
jégszívében megfagyott a jó, a szép, a kegy,
gúnyos szava úgy szúrt, mint egy éles dárdahegy. |
|
M
Magyar vagyok, büszkén nézek a múltra,
Ezer éve itt fénylő csillagunkra.
Ez a csillag, a Kárpátok felett,
Besugározta sokszor az eget. |
|
H
Harangszó zúdul ki a dómból,
Völgy-vivát rá a felelet.
A megpihent halottakért szól,
Ám pacsirták: Ébredjetek! |
|
|
|
Ma 2025. július 30. szerda, Judit, Xénia napja van. Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|