|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
Az ember sokat szenved
de így csodás ez az élet,
mert mindent túl akar élni,
szép jövőt adni gyermekének, |
|
 Gy.
Tiszta-vizet önteni,
Életpohárba, feladatom?
Életnek kéne! |
|
 Gy.
Nézem a fákat, annyira szépek,
őszi ruhájuk tarka varázs,
rőt leveleknek halma a völgyben,
titkokat rejtő lankapalást. |
|
 Gy.
Mai Miatyánk
Mi atyánk Isten,
ha vagy a mennyekben,
légy hozzánk kegyes, |
|
 Gy.
A Körhinta lánca szakadt,
láthatod, no, ne is tagadd -
Bár beleülsz, mintha lenne
védőszentek lelke benne.
|
|
 Gy.
Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele, |
|
 Gy.
Vad magányomba
Is belevág… vadul csatt’!
Én vagyok, nincs ő! |
|
 Gy-
Költőnek, művésznek, az Isten tudja,
Mennyi tövissel van kiverve útja . . .
Kevés az, kit jó sorsa úgy vezet,
Hogy kipárnázott utakon mehet . . . |
|
 Gy.
Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek,
Látod? Erdei lombok is muriznak, de ők már avarban hevernek…
Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek. |
|
 H
Áldom és gyűlölöm azt a napot
mikor az Isten veled összehozott.
Akkor még nem tudtam,hogy mit
jelent a szenvedélyes kapcsolat. |
|
 Gy.
Építenénk klassz időjárást álló hóvárat és meg hógolyóznánk…
Kesztyűbe nem nagyon lehet hógolyózni, meztelen kézzel meg fáznánk.
Aztán gyorsan egymás ellen fordulnánk,
Hógolyót kemény-acélosra gyúrnánk… |
|
 Gy.
A búzát vágja sok szilaj legény
– Marokszedő leány halad nyomukba –
A síma réz-orcájok kipirulva.
És villog a nap kaszájok hegyén. |
|
 Gy.
A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe, |
|
 Gy.
Vággyal simulok hozzád, Teca,
Megáll a csend, de mire várva…
Tolakodok feléd,
Így ölelek… beléd. |
|
 H
Folyvást siklik alattad, ilyen maga a rád rótt élet,
Mit sem tehetsz, így vele siklasz, biz' ezt kell élned.
Bánat és problémák állandóra uralják a lelket |
|
 H
Életünk az időben
Három részre tagolódik:
gyermekkorunkban a jövő szinte végtelen,
a jelenünk gazdag, várakozás, |
|
 Gy.
Búg a cséplőgép mélán, csendesen,
Ömlik belőle piros búzaszem.
Hajnalba kezdi s estig meg sem áll,
Mélabús hangján folyton muzsikál, |
|
 Gy.
De az utunk,véges,
nem is kétséges,
majd egyszer véget ér ! |
|
 H
Foglyod vagyok, gyávád, Danuta!
Tudnál nekem valamit? Muta’.
Tűrőm, erőszakod,
Tűröm lélekharcod.
Én, a foglyod, gyáván akarna… |
|
 H
Sejtettem, hogy selejt lettem,
hiányzott a józan eszem.
Jó gyerekként viselkedtem,
mindig rosszul helyezkedtem. |
|
 Gy.
S még mielőtt az estve rámrohanna,
Egy név mered rám régi hanton: Anna.
Áldott legyen!
Most cseng az esti vágy lélekharangja! |
|
 Gy.
féltettél,sírva átöleltél
mikor utamra engedtél
azóta egyedül vagyok
magányosan kóborlok |
|
 Gy.
Emlékek gyűlnek, tanúi annak,
az, hogy a létemnek kincsei vannak,
értékes holmik – nem pénzért mérik,
értékük mégis felér az égig. |
|
 H
Te a síremlékednél
Többre vágysz, meg tartósabbra is?
Vers légy, ne költő! |
|
 H
Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék, |
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
