|
 Vendég: 70
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Mint zabolátlan pirkadatvörös musztáng-ménes
Vágtat szabadon a puszta sárga kövein át;
Mint ősz ecsete pettyezte folyam zúg az édes
Szeptemberi esőnek avarszatén fátyolát |
|
 V
Merj Élni!
Hisz oly csodás minden!
Félnivalód nincsen.
Korlát Te Magad vagy, |
|
 V
Roskadozva fagytak, halálra a fények,
sötétség kóválygott, halkan a reménynek.
Megolvadni látszik, a ronggyá olvadt szíved,
megtalálja lassan, az igazi szerelmet. |
|
 V
Már alig pislákol a remény,
minden oly hideg és sötét.
Rálépett lelkemre az éj. |
|
 V
Ott szorgoskodott a forró ragyogás alatt,
sarlója éle élesen vágta a kalászt,
a napba ki volt égve az agyag,
tűz hevítette a bájos lányt. |
|
 V
Az emberi Szív mint menedék, Otthon
birtokló csavargó vérszegény koszton -
vagy dúsgazdag polgár patinás házban
minket óvó nyughely, magunkba zártan. |
|
 V
Ha szívedre vetődnék
mint csacska kis gondolat
ne küldj el, hadd fejlődjek
lüktető, izmos vággyá |
|
 V
Alkony csorgatja olvasztott aranyát,
szinte kigyúlnak tőle a nádakon
lengő bugák, míg ringatják a tavon
a Nap lágyan elomló fényfonatát. |
|
 V
Csillagok, fények, melyek este kigyulladnak érted
tűnődöm messzeségbe, homályba és égi fénybe
fájó képzelet, szívünk bánatát fokozza az emlékezet
hallgatom s nézem a hulló csillagot |
|
 V
Múló nappalra este jő,
Édes álomra köszönő,
Átölel a sejtelmes éj,
Titkos sóvárgásról mesél.
|
|
 M
Mindig van remény,
ne add fel hát semmi ként.
Az élet oly csoda,
élned kell bár mostoha. |
|
 M
Csodálatos fények ragyogtak az égen.
Merengve a csillagok világát néztem.
Közöttük vezérlő csillagom kerestem.
Talán belőlük kiolvashatom jövőmet. |
|
.jpg) V
Bennem még élnek az ősök,
Ők nekem még minta hősök.
Hétköznapi nagy emberek voltak,
Számítógépről semmit nem tudtak. |
|
 V
Véletlenül Rád nyitottam,
Hangodat meghallottam
Nagyot nevettél,Te éppen
Hogy ki látogat,itt engem |
|
 V
Valami elmúlt, vége lett.
Fájhat akárhogy, nincs tovább…
Megmászhatatlan kínhegyek,
végleg letakart zongorák. |
|
 V
Szaladok, talán elérem az utolsó percet,
egy alig parázsló ősz-végi szerelmet.
Szívem kicsiny résén betekint a fény,
szememen hályog, nem jól látom én. |
|
 H
Halkuló léptedet, mindenben meghallom,
érzem a szerelmed, közelgő hajnalon.
Csodaszép köntösben, a hajnalpírnak álmán.
kinyílott egy rózsa, a hatalmas rózsafán. |
|
 H
Itt zöld a lomb színe bár, de szürkén árnyalt, sápadt.
Nem kúszik át fénykacs, hogy vigasztalja a fákat.
Virág pöttöm feje nem zavarja fel az avart
És csak gombaágy sző az ezer seb szájára vart.
|
|
 H
Rád gondoltam, kisütött a Nap. |
|
 H
Szeptembernek már vége van
október öröme tölt el, ha makk hasad,
de várom még, hogy homály fogad,
s hallom lépted a tölgyek alatt. |
|
 H
Te sosem jössz, s én mindig várlak
képzeletem mint a végtelen
s múltamból sincs már mit vesztenem |
|
 Gy
Lennék könnycsepp arcodon
lennék szépséges mosolyod
lennék egy kedves üzenet
mely felvidítja drága lelkedet |
|
 V
Nálad nélkül
semmi nincs
itt...minden
elveszett... |
|
 H
Csókolózzunk nyakra-, főre,
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel dehogy búgok. |
|
 V
Ma útra kél a szép Remény,
keresni azt, mi elveszett,
talán az út ma elvezet,
amerre vár az én mesém.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
