|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Fenyőerdőben sétálok,
a legmagasabb fánál megállok.
Aprócska volt, mikor erre jártunk,
öleltük egymást, csókokra vágytunk. |
|
 MM
Angyalokkal táncolsz majd
velem,lágyan libben ruhád,
mint a fehér selyem. |
|
 V
Férfi és nő. Örök ellentét.
Nem tudja már senki a helyét.
A nő erős a férfi gyenge,
nem tudják, kinek hol a helye!
|
|
 V
Néma percek, néma vágyak
édes szerelmet kínálnak.
Érinteni kedves pillanatot,
megérinteni a világot |
|
 V
Megszeretnek, megszeretek,
szívem mellé szívet teszek, |
|
 V
Ne száradj ki, adjál innom, szomjas vagyok, én kutam -
hogy folytassam, mondd meg nékem, portól fojtó vén utam? |
|
 V
Bújj csak előlem drága virágszál
szép tearózsám megbabonáztál.
Esteli csillag felfedi fátylad
csalfa szemednek hinni varázslat.
|
|
 V
Megtestesül a gondolat,
ott már csak Te, és én vagyok,
hol fészekboldog hon fogad,
tépünk erénycsősz gombokat, |
|
 V
Leszállt az éj,
a vad sötét.
Ember lassan aludni tér.
De az erdők rejtekén, |
|
 V
Jéghideg a kő,
a márvány oldalán,
a hideg vízcseppek,
mint könnyek peregtek, |
|
 V
Jártam, a jéghideg, megfagyott hajnalon,
szendergő álmodban, halkan és andalgón.
Mordult egyet szívem, hatalmas kő húrja.
Szépséged nagyságát, álomra váltotta. |
|
 V
Nem magamért. értük imádkozom,
miattuk gyötör a fájdalom.
Teremtésed gyalázata az ember,
öl, gyilkol, szeretni nem mer. |
|
 V
Búcsúzni csak elegánsan szabad.
Az élet rövid, úgyis elszalad.
Minek a sírás, minek a zokszó,
Itt mindenki csak földi halandó. |
|
 V
Mintha most látnálak először,
úgy leslek egy bokor mögül.
Akár kamaszként, a tóban meztelenül
lubickoló nőket, kíváncsian, szemérmetlenül. |
|
 H
Mily mozdulatlanok a fenyők,
életvizük ülepszik az éjben,
a csend a hegyekről lejön ...
hangot adni a szabad szélnek. |
|
 H
Ha rámnéz, barna bársonyos szemed,
oly mámorosan száll a képzelet.
A fény arcodon csillani látszik,
az ébredő hajnallal hullámzik.
|
|
 H
Fáradt téli csillagfényben,
Talán csak Isten van ébren.
|
|
 H
Belső élet vívódás,
kívülre, "könyökhatás",
ugyan, ...... csak nem abszolút,
Én-be halad a földút.
|
|
 V
Az örömökre emlékezni jó,
az nem titok, mert megosztható.
A sötét titkokra borítsunk fátylat,
lelki kriptánkra ültessünk virágot! |
|
 V
Több vagy, tán kevesebb,
mint aminek látszol
ha egyszer lehullik a fátyol,
kilátszik sebzett lelked. |
|
 V
Kereslek a múlt emlékeiben,
minden egyes virág kelyhében
belélegezve a levegő illatát
Szállok utánad a felhőkkel |
|
 V
Enyém volt a világ,
minden fajta kincse.
Szeretetet adtam,
nem is kicsit érte. |
|
 V
Ezerszer elhagysz, de ezerszer én vagyok -
mint gyermeknek anyja, ki mindent megbocsát,
s mert szeret, hagyja; hogy maradj, vagy menj tovább -
s mindig én leszek, ki szívedbe fényt ragyog.
|
|
 V
Majd ha viharfelhő közeleg, az borul a tájra,
Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva, fájva!
Villámlik, belegázol az én csend világomba,
Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya. |
|
 M
Vonók húzzák szíved
rezdülését ez életben,
hogy nem volt semmi-
semmi velünk véletlen. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
