|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Te balga vén „lator”,
hiába rejted el,
a rózsa illatol,
a bűnös meglakol, |
|
 V
Elég volt mindenből!
Csalódásból, gondból,
Ezer veszekedésből,
Életem hideg árnyoldalából, |
|
 M
Arcodon lehettem volna
boldog,csillogó könnycsepp,
mosolyod,mikor az élet kicsit
könnyebb.
|
|
 V
Hidd el -
csak játék az élet.
Pörögnek kiszínezett képek.
Kifakulnak a szép szavak. |
|
 V
Deja Vu, ez vagy te most nekem,
Én engedtelek el, mert megöltél volna egészen,
Szerelmem megfojt úgy érzem,
Bárcsak újra veled lehetnék úgy, mint régen. |
|
 Gy
Ezután sem jársz egyedül
Párod már a szemedben ül
Ezután mindig Veled marad
Ő is figyeli majd, a Te utadat |
|
 M
Elmegyek, s ha elmegyek, vastag ködbe veszek,
Út közben nincs gond arra, mit iszok, mint eszek.
A vastag köd rám telepedett, mint a tájra,
Reszket ember, mint kutya, minek nincsen háza. |
|
 M
Erős szál volt, mégis elszakadt.
Történetünk befejezetlen maradt.
Hallgatag sírján kopnak a kövek,
A miértekre nem ad feleletet. |
|
 MM
Mama, kérlek, meséld el nekem,
szerettél és vártál rám nagyon?
Véletlen volt, én lettem neked,
vagy égetett a vágy,s vártatok?
|
|
 H
Már ezer éve is annak, hogy nem találkoztunk,
vadászataink vadjait egy helyre tettük,
a barlangban tüzet raktunk, áldoztunk
Ámornak, összekötve szeretkeztünk. |
|
 V
Mi jutott nekem?
Amputált gyökér…
S meleg anyai ölelés helyett?
Egy állami födél… |
|
 V
Az őszinteség,
és elfogadás?!
Bár bont az elmúlás,
épít a ragaszkodás. |
|
 V
Nem élek, nem halok, örök fényben vagyok
aranyban bíborban, mégis elhamvadok...
Erőmet ne kívánd, életem ne csodáld,
harmatvízen élek, napsugár vacsorán... |
|
 V
Az idő bőkezű adományozó,
szépség, siker, boldogság, sok a jó!
Folyamatosan visszaigényli,
nem lehet megtagadni, kérni. |
|
 V
Lelkemmel megbékélve
Állok a néma csendben
Várok én reménykedve
Viharban és ítélet időben |
|
 V
Lelkem zajos templomába
ne lépj ma be kedvesem,
jobban leszek nemsokára,
mert a csendet szeretem |
|
 V
Jöttél, mint őszi köd,
puhán, áttetsző sugárban,
Napot ígérve,
mégis homályban, |
|
 M
Könnyező, haldokló csillagok,
Mondjátok, hogy óh… én ki vagyok?
Csak hulló csillag a kék égben
Vagy törmelék a semmiségben? |
|
 M
Finom kezed simítását
már-már érezni vélem,
éltemben te lettél a
festői képem. |
|
 V
Ott fogsz állni, Szerelmem,
ott hol a titokzatos fény megcsillan,
álmok vizében, csendesen,
mint ég sarkában az esti csillag.
|
|
 V
Levelibéka nézett rám,
-vízeshordóból-
a hűsön eddig ott lazsált,
Szevasz haver |
|
 H
Szivárvány udvara van a Holnak,
tisztán, fényesen ragyog!
A fürkésző alkonyatban,
látni a végtelen apró könnyeit, |
|
 H
Létünk az Élet vízfalán
Már koppan,
Sose csobban;
Vigyázz Magadra |
|
 M
Nevet a lélek,ha hagyják
Ha sohasem kínozzák
Csak,becézik simogatják
Ha sosem bántják |
|
 M
A mindenség nagy tavánál ültem,
őszinte tükrén hullámzott a bú,
fodrain a kétség villódzott feszülten,
míg békésen mosdott a két fényes tanú. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 17. hétfő,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
