|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Tizennyolc fok van, és didergek,
köröttem takarók hevernek,
torkomat köhögés kaparja,
bevagyok hat plédbe csavarva. |
|
 H
Végtelen távolság
A látóhatár peremén,
hol az ég a földdel összeér,
egyre távolodik tőled, |
|
 Gy.
Miklós pap ma este tele zsebbel
nem pihenget otthon vánkoson:
végigoson álmos városon,
kis kunyhókba titkon be-beleskel. |
|
 Gy.
Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide. |
|
 H
Fenn a magas havasokban,fenyőfák
zöme az éjszakában,fénylenek a
csillagok áradatában. |
|
 Gy.
A jeges, havas út ott ment el a hólepte szántás szélén.
Én meg az úton mentem, óvatosan, ahogy kell a szélén.
A hó rendesen le is volt fagyva, szinte jég borította,
Időm volt nekem, de nem volt hol megállni… jég borította! |
|
 Gy.
Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom. |
|
 Gy.
A tét nagy, ok
arra: ne adjam fel.
Sok gyönge már így nyert. |
|
 H
Elindult egy róka kalandot keresni,
ment, mendegélt, ismerkedni.
meleg volt, megszomjazott,
egyszercsak egy kúthoz ért. |
|
 Gy.
Imádtam a békés csendet.
Más voltam mint a többiek,
amiért húztam a rövidebbet,
nem értettek az emberek. |
|
 Gy.
Lágy szellő is csak fázik,
Eme jeges télben cidris.
Erős hideget… |
|
 Gy.
Ajándékot venni, süteményt sütni
egész évben mosolyogva a szemet lesütni.
jól érezzük magunkat, időnk van elég,
és hallgassuk most a karácsonyi zenét. |
|
 Gy.
Szerelmesek voltunk, elhagytál,
Közös vonatról leugrottál.
Én még mindig vágylak,
Sőt, vissza is várlak. |
|
 Gy.
Hideg volt,fáztam
nincstelen kabátban.
Éreztem valami közeleg,
átölelt,melengette lelkemet. |
|
 Gy.
sír az ősz fázik
ködöt lehel
őz citerázik
sakál felel |
|
 Gy.
Szédületes hegyi patakok,
ahol csendesen zúg az erdő,
hol sziklákból a zuhatagok
oly nagy zajgással törnek elő. |
|
 Gy.
Jó ott bóklászni
És {ó} az őszi színek…
(Többször is voltam…) |
|
 Gy.
Hópehelyek hullnak, hív a feldíszített fa.
Karácsonyi ének szól, úgy, mint az álomba.
gyerekek piros arccal, az ajándékot várják.
csodás karácsonyeste, végre meg is kapják. |
|
 Gy.
E tájék most puha, mint a bársony,
hamvas hó öleli át, mely pilinkél.
A föld szendereg, csorog a nyála,
őt vigyázza, karjába zárja a tél. |
|
 H
A világnak zúgó, vad zajában,
hol a bánat volt enyém csupán,
csak Isten tudja, ki akarta ezt úgy,
egyszer összejöttünk ő meg én. |
|
 H
Ó, régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött, s a Hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az égen. |
|
 H
Jövőt felismerni, veszélyes, céltalan mese,
Ettől azonban nem kizárt, lehet nagy lényege…
Ettől még jövő hozhat… mi a lét képtelene… |
|
 H
Mondjál valami szépet,
mondta Ő és mondjál
valami igazat,
ez azért van, mert a lelkem |
|
 H
Éjszakai szeleknek süvöltő zugása,
Halovány erdőknek levele hullása
Jelentik, hogy nincs már ősznek maradása
És hogy télre hajlik esztendő forgása. |
|
 H
Dér, mint egy festő
Jégvirágot rajzolgat.
Olvasztó meleg. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
