|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 H
Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Fekete lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya. |
|
 H
Mikor minden levél lehullott,
szomorúság tölti be a napot.
Emlékezve szép zöld levelekre,
boldogságtol könnyes szemekre. |
|
 H
Te vagy az álmom...
Erdősusogás éltet.
Némaságom van. |
|
 V
Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság,
Kenyér-anyót veri az alkohol.
Elvonult a szép lélek-magasság
S ifjú apácaszívként haldokol. |
|
 V
Magára húzta vastag csillámbundáját,
majd fázósan begubózott, ajka holt, szótlan
és még mélabús is , de hát ilyen a tél…
remény szunnyad, fénytelen útját meddig rója? |
|
 V
Amíg a véres szál vonallá, vörössé lett,
Amíg a kor recsegve összedőlt egészen,
Imádkoztam, ne kelljen temetnem téged,
S a temetésedet valóban le is késtem. |
|
 H
Fölöttébb sajnálom a tumultuózust benne fejembe.
Egymást akarják kiszorítani a sok torlódott renyhe,
Meg a ritkás gondolatok precízen egységes rendszere. |
|
 H
Holdvilágos, fehér úton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájokat,
Patkótlanul felénk, felénk |
|
 H
Hallod? Az öreg tölgy fölött lágy fuvola szól,
mellette vércse sivít, szél tilinkóz hozzá.
Sír a hegedű, fáradt, tán aludni készül,
de nem, nézd, tovább halad, talán futóbogár? |
|
 H
Itt élünk Európa közepében,
országunkban ma köd van az égen,
halványulnak a fények a földön,
egyre bizonytalanabb a jövőnk. |
|
 H
Gyémántként csillan a világ,
dér ül fák, bokrok kobakján.
Ágy bélelt, édes az álom,
zord szélvész süvít karakán. |
|
 H
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál. |
|
 H
Reggelente félek, a térdem meg-megremeg,
Kezeim mardosom és a szám sarkát harapom.
Gondolkozom, talán túl sokat is néha,
De mit tegyek ha a magány az életemre tör? |
|
 H
Fekete ló száguldott az éjben,
Hosszú sörénye lobogott a szélben.
Ahogy jobban megnéztem,fiatal
lány ült a lovon meztelen. |
|
 Gy.
Ezt az őszt mégis szerelem szülte,
Mely őszi versem sorait széllel
Sötét tócsákra írva elküldte
Néki, egy útra lehullt levéllel. |
|
 Gy.
Magam vagyok, a ház megint üres lett,
Picziny leánykám nincs itt keblemen;
Járok-kelek az elhagyott szobákban,
Tudom, hogy elment s mégis keresem. |
|
 Gy.
Bágyatag ősz még ép foga vacog,
ásítozik, rozsdás feje sajog.
Hebehurgya a szél, mert zúg, süvít,
villám csattog, derűs felhőt dühít. |
|
 Gy.
Minden áldott nap, ha megjön az este… Hold, sötétben járőrködni indul,
Ez segít az éjszakai magány-sétáimon, hogy a reggel jól indul…
Minden áldott nap, ha megjön az este… Hold, sötétben járőrködni indul.
|
|
 H
Hullanak a levelek,
Könnyezik a természet.
Siratja a forró nyarat,
Az elszaladt szép napokat |
|
 H
Az ősz már teljesen levetkezett,
lomha, bánatába temetkezett.
Lassan bandukol, sír-rí, susmusol,
hézagos foga között duruzsol. |
|
 Gy.
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. |
|
 Gy.
Csak papolnak a rosszak, a hiba bennem van, legyek jó,
Mert itt mindenki csak nagyon és csak gyűlöl engem.
Közben meg saját lelkük mentésére előbbre való, |
|
 H
Régóta kereslek, régóta várlak,
magam mögé gyűrtem az időt,
hogy találkozzam veled
a lét semmibe nyíló kapuja előtt |
|
 H
Groteszk nép mindent elkövet
takarja nem kivánt részeket.
Arcbőrök megnyújtva, mint
pergament szépen lapul az arcra. |
|
 Gy.
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. |
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
