|
 Vendég: 48
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Megszűnik az álom, felragyog a fény,
forró mámorában, elég minden lény.
Szabadul a madár, a kelő élet húrján,
égető napsugár, társára rátalál. |
|
 V
Hold, csillag az égtetején,
A Földön csak te meg én.
Te vagy a rózsa virága,
Szívemnek legszebb álma. |
|
 Gy
Létezik ember – a kín és fáj szava Őt megalázta,
és a kereszten a vér felvitetett – az a bér.
Isteni karja a forró tűzszeretés aranyával
átkarolón kifeszült, és a szivünkig elért.
|
|
 Gy
Csak néztem, ahogy rohannak a felhők.
Furcsa, torz figurákat véltem kivenni alakukból:
Egyszemű bárányt, kecskefejű lovat,
vagy inkább volt az varázslatos egyszarvú? |
|
 Gy
Varjúfekete gyász-rongy
szerte holt avarban,
Lenn az alvó föld,
s a bele" bújt eleség,
már nem menedék. |
|
 M
Megreked idő vonalán,
ki kizárja magát,
s leül élete peronján. |
|
 M
Az őszök lassan összeérnek,
Tegnap kedd volt, ma ismét péntek.
Már nem terem kincs a kertekben,
Puha ködfátyol terül a mezőre. |
|
 M
Szellő suhan a fák között ,
hozza a távoli múlt dalát .
Illata mint köd ,
ereszkedik reám . |
|
 V
Hószín nászruha, uszály,
sűrű fátyol a szemén;
a menyasszonyt viszik már,
utoljára látom én. |
|
 V
Ments meg!
Fennkölt a varázsod,
s lelkednek kék csendjében,
ébredjen újra álmom. |
|
 V
Amikor már nem számítanak a szavak,
minden mondat üres fecsegés,
nem vársz rám, a csúf, zord idő csak úgy halad
elhidegült kapcsolat kell még? |
|
 V
Enyvízű az ételem,
Könyvvé vált az életem.
Lapjain tegnapjaim,
Éjjel'im és nappal'im. |
|
 M
Ezer hulló falevél,
Mindent szertehord a szél. |
|
 M
Fekete haját a szél lobogtatta,
de ő csak táncolt -táncolt nem bánta.
Karján száz csörgő karika,
derekán aprócska kis szoknya. |
|
 M
Napból árnyék száll a földre,
visszavetül, fel az űrbe.
lángcsóvát tűz fel az égre,
nincs szüksége oxigénre.
|
|
 M
Istenem, én szépen kérlek,
ne sújts engemet, vénséget.
Ne legyek csúf, sánta, púpos,
fogatlan és félig kopasz. |
|
 V
Szavakra hangszerelt
a szerelem,
dalolj!
Hadd folyjon belőled |
|
 V
Vállán korsóval sietett el
A lány a hűs vizű forrástól,
De a forrás vágyott utána, mert
Sírt, és kiszáradt, onnantól |
|
 V
Hull a lomb, az ősz keringőt táncol,
nászruháját szórja fák alatt;
kert mögött az út, a messzi távol
nem vonzanak, nem csábítanak. |
|
 M
S minthogyha ünnep lenne minden alkalom,
bársonyba öltözik a szó az ajkamon,
s szélhárfa húrjain a dal, ha útra kél,
a hangok tisztasága mindig célba ér. |
|
 M
két karomba várlak,
"testes" lesz az álmom,
forró mézédes csókod halálom. |
|
 MM
Akácfa virág, tőled illatos a táj,
akácfa virág, méhek raja száll. |
|
 M
Régi idők iskolája:
palavessző, palatábla,
tintatartó a padokon,
benne színes tinta, tollak, |
|
 M
Tekints le rám, úgy kívánlak,
mondd, nagyon szeretsz,
ott a mennyben még mi várhat,
szép lesz, s nem feledsz! |
|
 M
Belé tölteném a május gyönyörű évszakát,
Hogy benne legyen az örök újjászületés,
Ó, forró könnycseppjét sírtam volna tovább,
Ezt érezte szemem, míg boldogsága ért. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
