|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Ezer apró csillagától
Pislákol a messzi távol.
|
|
 M
Maszkot viselnék én, ha kéred
hogy annak álmodhass, ki nem vagyok
és hazudnék őszinteséget
míg lepedőd combom közt kanyarog
|
|
 M
Szegény madárkák, gyász nekünk,
hogy otthont itt már nem lelünk.
Hosszú az út, mi vár reánk,
egy messzi föld – mely nem hazánk… |
|
 V
Októberi kíváncsi est
szobám ablakán titkon beles.
Horizont ajtaját eltakarja,
mint égi ballada homálya. |
|
 V
Uram!
Repülnék de szegettek szárnyaim,
s míg múltamban, megettek álmaim,
bűnbocsánatodra térden várva,
adj lehetőséget szép halálra.
|
|
 MM
Ha a szíved megáll.
Öleléssel vár a halál |
|
 M
Olyan könnyű jó embernek lenni
nem kell hozzá sok,csak szeretni
csak átadni szívünkből egy darabot
nem kell sajnálni,még sok marad |
|
 M
Éjszakába fordult az idő,
de szememre álom nem jő.
Ablakomon a hold bemosolyog,
csalogatón int. |
|
 M
*Mint kagylóból bontottalak ki, mint* akit a
titokba zárt világ elrejteni képzelt előlem...
Szemed nem csodálkozott, csak semmibe révedt, |
|
 M
Égig érő fák keresik a Holdat,
a csillagok felhőn botladoznak.
A tejút spirálkarja ismerősen int,
Ég és Föld között én vagyok a híd. |
|
 H
Kedvesem, a mennyországba
nem juthatok én el veled,
tériszonytól szédülnél fenn,
a lépcsőzést sem szereted.
|
|
 H
Mint minden nő,
szeretem a férfiak tudatosságát,
függőlegességét,
Mindazt, mellyel különbözik tőlünk,
szeretem mindazt, mi ábrázolja Őt. |
|
 M
Múltamban állok tétlen,
szétterült hajtincsek fürtje közt,
vállamon emlék pihen,
s világ csúfságai, csak a köz. |
|
 M
Messze tűnt világok sarjadnak bennem,
jéggel támad a Zord, kínozna sötétbe vetve.
Csendes sóhajjal kihűlt az izzó fény halom.
Nincs már semmi vigasz, se védő oltalom. |
|
 MM
Sötétedik rohamosan,
Vonul az ősz komótosan,
Diadalittasan ellep,
Máris övé a főszerep, |
|
 M
Rövid napok elringatnak,
pillekönnyű pillanatban
rá hólepel-tenyér borul;
dermedtsége honosul, |
|
 MM
Van olyan seb,
mely nem gyógyul meg,
sosem.
Érjen hozzá bármi,
vérezni kezd. |
|
 M
Megeredtek az ég könnyei
menedéket keresek, megterhelt lelkemnek.
|
|
 M
Vajon tudod-e, csak téged várlak
s ha nem jössz, belehervadok
mint földbe a sárga kankalinok
mikor a tavasz enged a nyárnak |
|
 MM
Ha látni vágylak becsukom szememet,
befelé figyelek, lelkemmel elérlek.
Előtűnnek édes, elfolyó érzések,
az emlékek a mával összeérnek. |
|
 H
Varázsoltam újra, szívem mostmár tiszta,
lelkemig hatolt, a gyönyörűség titka.
Megtaláltam szívem, testet öltő társát,
a meseszép tündért, az álomarcú lányt. |
|
 H
A meleg napsugár kihunyóban
vadulva lohol őszi süvítő széllel.
A látókör vastag ködbundába bújt.
Az út köve meleget nem nyújt.
|
|
 H
Ezüstszárnyú vén november,
Falevelet sepreget,
Menetelő felhőrajok
Borítják el az eget.
|
|
 H
Megbújsz a széltől simogatott
falevelek között,
az ágak mögötti susogásban,
a mély lábnyomokban, |
|
 V
Az ősz elmúlt, s a tavasz is,
a nyár már téged nem talált,
padam, padam - kinn havazik,
de őrzöm benn az ősz dalát.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
