|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Az emberek világában
Legfőbb íz: a keserű,
Jó ehhez vénülő évtől
A novemberi derű. |
|
 M
Parcelláról parcellára csalogattak
gyertya -lidércfények
Alkonyatkor kikacagtak,mert hiába kutattam
a síremléket |
|
 M
Kik eddig aludtak most kelnek,
Izzadnak ágyukban felülve
Azt sem tudják kiért,
Csak epekednek egymásért vagy érte, |
|
 M
Az érintés, mint dinamit.
Szemektől nincsen menedéked.
Zsibongva zsendül, zsong ma itt,
tavaszhoz zeng himnuszt az élet. |
|
 V
És a csillagok! Ó, mily' fényesek,
úgy vakítanak, mint eddig még sosem!
Szállt, suhanva el, át a Tejúton.
Ismerősei mind a sok csillag milliárd, |
|
 V
Mily titkokat rejt e gyönyörű, mesés világ ?
Lelkünk tisztasága, mint édes álom
Felismerése csak rád vár
Ködként felszálló érzelem |
|
 V
Illatos szél zenél a falombok között,
Köszöntve vidám hangulatban a reggelt.
Szemembe fésüli a napfény sugarait,
Mosolyt varázsolva fáradt életemre. |
|
 V
Rímek ringatnak este el,
álmomban mindig dal vagyok,
szállok magasra, messze fel,
hiszem, hogy vársz, ma ott leszel, |
|
 V
Krizantémok és gyertyák fanyar illata
vegyül a leszálló, sűrű köddel.
Az éj ezernyi szemgödrében
a mécsesek vöröslő lángja |
|
 V
Hull a hó fagyos már a táj,
jégcsapok csüngenek a házak teraszán.
A szél minden hová bejár ,
rázza tested, mibe a lélek éppen csak bejár. |
|
 V
Zászlók lobogjanak szabad szélben,
örömtűz gyúljon, sokáig égjen.
Az ünnepek méltósága
ragyogjon szívünkben, |
|
 V
Zavarba fullad a szó mi kimondatlan,
végérvényesen megül egy gondolatban,
ez Én vagyok, |
|
 V
Névtelen hősök sírjára
levelet hullajt a nyárfa.
Alatta korhadt kopjafa,
az idő elhajlította. |
|
 V
Nézem én a magazinban,
ledobja a bugyiját
szemérem az nincs már abban
mutatja a kis csodát! |
|
 V
Ugorj be hozzám egy teára,
hozz cigit is, szokás szerint.
Elutazom.., Akárhovára,
elválnak közös útjaink. |
|
 V
Szemeid, mint kígyóé, elbűvölnek,
És olyan zöld, oly átkozott zöld, mit pillád libbent,
Hullámmozgása vonzó köröknek,
És mély, akár a tó, mi elnyel mindent.
|
|
 V
Emlékek, mely bennem égnek.
Szavak rég nincsenek, csak képek.
Rég elmentek, kiket szerettem.
Hiányoznak szüntelen. |
|
 V
aranysárga levelek közt sírhant közelében
ahol szívem gyökeret vert szeretteim földjén
ahol csend'virágok hevernek foszló párnán..
megérinteni vágyom pislákoló gyertya lángot |
|
 V
Búsan, keservesen fájt akkor az éjfél
elvitte a fény-leánnyal a szeretetet,
vonatfüttyel szállt nagyon messzire,
kettőnknek tengernyi féltés az eledel. |
|
 V
Drága édesapám az út sírodhoz vezetett,
Kitisztul az égbolt, felszakadoztak a fellegek.
Mécses lángja lobog, emléked bennem él,
Krizantém virágaidat könnyeimmel öntözték. |
|
 M
Távol a múlt, egyre messzebbre oson…
Hagyom, hogy ez az ünnep átitasson,
könnyekkel, talán mosollyal arcomon,
mert emlék vagy itt bennem,
|
|
 M
Ez éjjel értetek égnek újra a lángok,
s felröppennek ezernyi emlék szilánkok
tűzben elülve, majd újra emlékké váltok... |
|
 M
Most már a levél mind föld fele tér,
- szőnyeg ropog isteni rendben –
mit ősz betemet, mint holt szemedet
sokcsillagos, éteri csendem. |
|
 M
Minden rezdülés egy-egy emlék,
emlékembe lebbenő lépték,
kicsiny darabkái vásznamon,
összességében lakatomon. |
|
 V
Mikor az élet agyon gyötör
A megfáradt test lábadról ledönt
S ha a bánat rádhajol
Majd valaki beléd karol |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
