|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Úgy küldtelek el, hogy meg sem érkeztél,
életünk egén napfény sosem lehettél. |
|
 V
Fáradt vagyok, mondhatnám elég
Nem hiszem én már a mesét
mindenki csak szép és jó.
Nem szomorú, nem fájó |
|
 V
Akadály van elől, hátul,
Jobb oldalt és bal oldalt,
Felfelé lehetne menni,
De a mélység fogva tart. |
|
 V
Adj az ebeknek húst, tán
össze azon verekednek.
Részegeseknek kvaszt, lám
még azon is veszekednek. |
|
 V
Leláncol édes rabság,
kővé dermed a vadság,
vágy emészti fel testem,
fogságba kerül szívem. |
|
 V
Anyám a föld, apám az égbolt
hozzám kötődnek a csillagok -
messzi rokonom a büszke hold
s örökül most Sorsot izzadok.
|
|
 M
A teve bandukol a természetben,
Parfümillat lepi el Őt kellemesen, |
|
 MM
Elaludt a padon,
tavaszi napfény,
mint elfeledett ódon,
nyelvű költemény. |
|
 M
Ahol egy reklám ügynök
Mantrázza belénk
A nem kívánt vágyakat
Sóhajt az ész |
|
 M
Óvtalak, mint gyermekemet
fájdalmadban osztoztam,
senkit én így nem szerettem
érző szíved, mondd, hol van? |
|
 V
Ködös homály, szürke, nedves,
sírkertekben minden csendes,
kedveseink itt pihennek,
velünk éltek, de siettek.
|
|
 V
Annyi boldogságot szerettem,
Sok lelki fájdalomban volt részem,
Ma csak önmagam kérdem,
Hol tévedtem... Istenem, mi volt a vétkem ? ! |
|
 V
Égi jel szerelmedként érkezett,
égi jel fuvallatként érinti szívemet. |
|
 V
Tudom, hogy Te is szeretsz,
egyre jobban érzem,
minden nap megjelensz,
de egy szót sem mondasz nékem! |
|
 MM
Kigyúlnak a fények, a függöny fellebben,
haláli a csend, nem ül senki a székeken.
Eltávoztak a nézők az elfolyó időben,
minek játsszak, ha nem tapsolnak nekem. |
|
 MM
Egy délután hamvai égnek bennem,
Egy életé mely lényemmé égett,
S remegő szívvel gondolok rá éjjel,
Már soha többé nem lehet benne részem. |
|
 V
Sikolt a fűrész
rönkbe harapva
fémfoga mélyed
kéregbe marva |
|
 V
Csillognak a fények, csillagok ragyognak,
hozzád bújok tündérke, míg eljő a holnap.
Puha bájad áthatja, az egész tiszta légkört.
Frissitő illatod, csodás alakot ölt. |
|
 V
A tűz cikázva átszaladt,
mint őrült, aki megvakult,
a fáradt kérgű fák alatt,
mint láva dúlt az áradat, |
|
 V
Bár, rozsdás patkókban kopog az ősz,
a kövér esőcseppek, s vele a szél is oly bősz,
minden gondolatom otthon jár,
hisz’ messze vagyok, mint a nyár.
|
|
 V
A sors kerék ,így forog.
Vissza ,mit adsz azt kapod.
S bár a szíved megszakad,
így marad,míg meg nem halsz. |
|
 V
Rosszul ment nekem az ének,
ideges tanáromtól féltem.
Hang is mind a torkomon akadt,
Barátom, így volt, tény ez.
|
|
 M
Lilára mázolt ég alatt
aranyos fényben villogó alak, |
|
 M
Nem vagyok föld, víz, tűz, levegő,
Ázsiából, Indiából nem származom, |
|
 V
Édes kicsi lányom létemmé fogadlak,
szeretetem óv, soha el nem hagylak.
Ölellek karommal, szívemmel féltelek.
Aludj kicsim, álmodj szép életet! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
