|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Szempillantásnyi volt csak az a nyár,
beleégett szívembe s gyorsan tovaszállt,
s a csók gesztenyefa lombja alatt,
múlt idő súlyába veszett pillanat. |
|
 M
A pajta és a rét között,
a kert aranyba öltözött:
a sok levél a földre hullt,
avarruhája lángra gyúlt. |
|
 MM
Süt nap, éled a világ,
csak te fekszel édesanyám.
Fejed felett virág koszorú,
lehet ezer minden szomorú. |
|
 M
Szeretnék a temetőbe menni,
Virágot vinni, imát mondani.
Emlékgyertyát gyújtani,
Gondolatban velük lenni. |
|
 MM
Te egy király, én a koldus,
Szívem suta, vén pedellus,
Ahogy ragyogsz, tündér leszel,
Koronádnak engem teszel. |
|
 M
Gyerek és emberszerető társ,
a Napra néző Hold sápadt sugara,
Leszek kéklő ég lehulló csillaga,
s a természet zöld ölén egy hárs. |
|
 M
Ha eljön az én időm, meghal lelkem
a mennyekbe akkor költözöm én
hozzátok, várjatok, óh, már nem félek
virágot könnyemmel öntözök, szép! |
|
 M
Szép csendben, a földre ültem
A Nap lenyugvó fényébe néztem
Többé már semmit sem éreztem
Amikor Istenhez közel kerültem |
|
 M
Kínokkal teli érzés fog el, ha ezzel a pasival találkozom,
Kakassá változik a hajzatom, |
|
 M
Lesoványodott a buja nyár teste,
vézna karjai hidegen ölelnek,
sárguló levélen reszkető percek
dadognak, hervadó tájakat festve. |
|
 M
Tanácstalan lettem,
Zavaros s kètsègbe esett,
Zakatol a lelkem,
Sír a szívem. |
|
 M
De én elégedett vagyok,
A sok gyümölcs beérett,
Egyfolytában szüretelek,
Könnyen várom a telet. |
|
 M
eltelt a gyermekkorom
ami szép volt, mint egy álom
talán legszebb a Világon |
|
 M
Lezárt szemmel, már felkötözött állal,
Tested a kedvenc ágyon nyugodott,
Könnyem kicsordult, fel sem tudtam fogni,
Csak csókoltam a kihűlt homlokod. |
|
 M
Egész évben ápolgattam,
a meleg nyárban locsolgattam,
meghálálták, rengeteg lett
minden színű krizántém virágom. |
|
 M
A fejfákon nevek, számok, képek
a nyugvóra emlékeztetnek.
Akik itt nyugszanak, kortalanok,
számukra megállt az idő. |
|
 M
Borítsd rám fátyladat aranyló hónapom
rőt-vörös egeden lángol még a napom
bíborát öntözi erdőknek ölére
október avarán folyik szét a vére
|
|
 M
Mindez időben ajkaid hogy égtek,
Szenvedélyes csókokat adtál vele,
Zöld szemeid csak engem néztek,
Istenem, mily csodás volt a nap, az este. |
|
 M
Áll az útszélén a lány,
szíve nagyon fáradt már.
Párját várja szüntelen,
talán egyszer meg jelen. |
|
 M
Szomorkás őszi remények,
Tévúton jár a világ,
Susognak az őszi fák, |
|
 M
Ragyognak az égen, tündöklő csillagok,
de nekem csak örökre, egy csillag ragyog.
Szikrázó húrjait, álmok szövik át,
felkelő napsugár, fényével felkiált. |
|
 M
Egy húrra pendül az összes szösszeneted
mondanivalód nem képez olyan csodát,
pillanatnyi az érzés, hiszen jössz, mehetsz,
nem látom a "gyöngyös" költészeted nyomát. |
|
 M
Tettek, vettek, hitegettek.
Elterelták a figyelmemet.
Közben jól kizsebeltek,
Kereshetem a tetteseket. |
|
 V
kertek békéje sírok fák vércsepp madarak
torkán a halottak csak bennünk temetetlenek
mécses örök világossága virág a dér alatt
hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget |
|
 M
Mert nem hagytak nyugtot nékem
karjaid, az ajkad, édes,
így lett tolvaj mesterségem
veszteséges, veszteséges. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
