|
Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
M
Párnámon macska
szundikál,
egérrel álmodik talán, |
|
M
Esik, s az út betonnyelve
egy kis levelet talpamra rányal
pirosat, mélybarna szegéllyel
s a kései nyárba befésült ránccal |
|
M
Sírhantjaikon hűvös
krizantémok sokaságának
gyászcsokra nyugszik, |
|
M
Hallgat lenn a méla „lomb”,
sárba fojtva bánatát,
féreg rágja már a fát -
háta hajlik, vén a domb. |
|
M
Fáradt fejed karodra lehajthatod,
meg nem semmisítheted a tegnapod.
Törött gerinccel így haladsz tovább,
s kérded magad: Miért élni, ha nem muszáj? |
|
M
Vissza sem jöttél azóta,
a szívemet bánat marja,
nincsen orvosság reája'
csak Utánad vágyik az árva. |
|
M
Ihlettel teli szép hetet kívánok,
De most tovább állok, |
|
M
Millió örömtől lesz "megért,"
másikat szorítva ölében,
szeretet ízében oly édes.
A megbocsájtás fonja eggyé;
mert társsá téve kerek egész. |
|
M
Azt mondta, így nem szeretett senkit sem,
jó volt nekem, minden szavát elhittem,
aztán jött a hideg tél és megfagyott,
szerelmének kihűlt lángja, elhagyott. |
|
M
Hallod, álmokról suttognak a fák
Lassú percek kétségeket szülnek
Az északi szél nem ringat csodát
Az élők temető kertben görnyednek. |
|
M
lett öreg üst, vagy lomha nagyfazék,
a nagy munkára rákékült az ég,
és keze tudta, mit, hogyan, miért,
|
|
M
rozsdás rózsaszirmok beborítják bús fejünk,
vágyunk tüze lankad,mutasd, hol a helyünk? |
|
V
Álmatagul suhant végig,
leképzett őrült portáján,
s csak suhant végig. |
|
V
Van arany és drágakő,
De legdrágább csak a nő.
Isten lelke benne van
Többet ér, mint az arany. |
|
V
Merengtem tegnap a kertben,
fürkészem a nyár tűnő illatát,
észlelnem kellett a csendben,
már mezítelenkedik a faág,
|
|
V
Mint sziklakert, terül a szélen
a csűdi emlékek falva.
A kerti sírok bús kövei
szeretetből vannak rakva. |
|
H
Ha egy magasabb beosztású illető sértegetésekkel fordul feléd,
hogyan viselkedsz ?
Megmondod neki a véleményed vagy hagyod, hadd szívja a véred ?
A döntésed nem könnyű ,
|
|
V
Ki mondja meg nekem,
miért nem néztük együtt
az égen a csillagot? |
|
M
Előbb csak oly halovány,
majd földre hajtja homlokát.
Szirmait a szél viszi,
messze földre teríti.
|
|
M
Csak a Nő lehet szebb az életnél,
Oly okos tanácsokat ad,
Csendes, mint egy szép költemény,
De átkában rettenetes a harag.
|
|
M
Szegény szívem börtönében
nem süt már be a Nap,
csak Te tudnád kiengedni,
a kulcs Nálad van.
|
|
M
Elmentél örökre messze,
Kalandot keresve. |
|
M
Eljöttél hozzám hullottan, mint levél,
Meztelen volt lelked, mint őszi vetés,
Mint édes fürtöt kereső seregély,
Ki kapkod az utolsó szőlőszemért. |
|
M
Rögtön kezemben a toll,
íráskényszer letipor,
papírra ömlik a szó. |
|
MM
Susognak az őszi lombok,
Lassan lehull a levél,
Életútján minden ember
Maga módján mendegél. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd, Ilona napja van. Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|