|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Tanultam, tanultam, de nem eleget,
ha nem értem, s hazám sem ért engemet
Ajtókat zártak előttem,
csalódott felnőtt lett belőlem. |
|
 M
Száraz levelek tömege
szőnyeget terít a földre le, |
|
 M
Gyöngyvirág a gyöngyök gyöngye,
Kiskertjeinknek öröme,
Szívem szakad, úgy sajnálom,
Ahogy mélységből, kiásom. |
|
 M
Ezüst hegy mögött lenyugszik a Nap
A tél már az ablakon kopogtat
Forró csókok italát kiisszuk fenékig
Szerelmet játszunk egy egész életig |
|
 H
Ó, Uram ! Bocsásd meg mit mondok e csodálatos helyen,
Hittem házadban örök a szerelem,
Holdad takarjon, oltsd ki most tüzem,
Szorítsd szívét, mert ő most elmegyen.
|
|
 V
Szépek voltunk és fiatalok,
még nem tudtuk milyen az élet,
ábrándoztunk, mondd, mért' tagadjuk
azt mondtuk, semmitől nem félek |
|
 V
A fűzre lomha, méla bú borult,
az este néma hurka rászorult,
hiába vágyna fényre, nem lehet,
reménye mindörökre elveszett. |
|
 Gy
Leért a szalag,leszáll a nép.
Keresi mindenki a helyét.
Kezükben lapát,csákány,
fejükön kobak.
Rajta apró fény,hogy lássanak. |
|
 M
Érett gyümölcs ágát húzza,
mézes nektár, kásás húsa;
kelleti magát mint mátka,
vőlegénye két karjába’. |
|
 V
Mennyit ér az élet neked,
a sajátod és másoké?
Értékét megismerheted,
ha árverésre felbecsülteted. |
|
 V
Éjjel beszökött szobámba,
a tegnap valószerűtlen árnya
Ődöngnek körülöttem,
álmomban zaklatják lelkem. |
|
 MM
Gépem, mint egy csigabiga,
Vánszorogva, ide-oda,
Bámul rám, üveges szemmel,
Zavarodott, tekintettel. |
|
 H
Nem tudok haragudni,
nem megy az nekem,
szeretetre hangolták
tenger nagy szívem.
|
|
 H
Három vízcsepp a föld felé hullott,
Szép csendesen beszélgettek míg estek
Kétségeikkel - nem túlzok -,
Mire jó a halál ? ezt kérdezték egyre. |
|
 H
Mikor már sírni sem tudsz
És nem vársz semmit az élettől
Leroskadó reményed Isten előtt térdel
S kérdi: Hogyan tovább?
|
|
 MM
Mégis tisztán olvasható lélektükör-igazság.
Szürke hálót fon emlékemre a rideg valóság… |
|
 V
A tó vizén a holdsugár,
fon ezüst színű koronát.
Körülötte csillagok,
ölelik, mint angyalok. |
|
 V
Mögöttem az élet,
elfogytak az évek.
Esélyek helyébe emlék,
fogadott, elzavart vendég. |
|
 MM
Nászágyon pihennek,
harmattal ébrednek,
gyöngyöt szedegetnek,
búzát csipegetnek. |
|
 H
Fakóra váltó, némult tájon
a nyájas szél erdőt cirógat,
hogy lombot csaljon róla, holtat;
s e vég szelíd – én úgy imádom.
|
|
 H
Körülvesz áldott percekkel,
Követ fényes tekintettel.
|
|
 H
Megmondom milyen az igazi szerelem,
Vak hit, szüntelen megalázkodás,
Tökéletes, alárendelt szerepben,
Bizalom, jutalomjátéka oly csodás.
|
|
H
Őszi aranyban állnak a fák,
ág-boga szűri Nap sugarát,
ünnepi díszük a lombkorona,
gyűlik a földön a dús nyoszolya.
|
|
 V
Aki feljutott a csúcsra,
kitűzi büszkén zászlaját,
nem kellett sziklát másznia,
a helikopterből kiszállt. |
|
 V
Fáradóban a test
elfáradt a lélek -
megélt szerepével
szemérmesen lépek.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
