|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Ha már szavad kevés, igaz hited vigyen tovább.
Segít, ha bajba jutsz, feledni jajj-ra, hoz derűt.
Szeszélyes úr a Sors, sosem kegyes, ha gyenge tűr...
Te csak legyél kemény acél; a lélek edzve hős |
|
 H
Én láttam őt tisztán,
az idő meghasított vászna közt néztem át.
Ott állt fehérben boldogul,
s lányságát nem siratta.
|
|
 H
Örök szimbólum, első helyezett,
Átlátszó fátylon keresztül egy óhaj,
Létezése az életben egy olyan fejezet,
Mit más nem tud vegyíteni a korral. |
|
 V
Drága jó Anyám eljött most az idő,
s az utad vége, élted országútján.
Már indulhatsz rég meghalt apánk után
és tudom, nagyon vártad ezt az időt. |
|
 V
Negyven watton világíttatom
pilácsom s mások verseit olvasgatom,
s úgy érzem ma hagyhatom,
ami bennem van ott is maradjon. |
|
 M
Egyetlen csók volt a mi szerelmünk,
Te erre, én amarra mentünk, |
|
 M
Majd csipkét ver, széllel virágot vet,
Hol lebeg a völgyben meleg vigasz,
Míg homok száll köré madeira lesz,
Rá toboz csüng, cseppent sárga viaszt. |
|
 M
A macska házi állat,
Nem szolgád és nem barátod.
Családtag, de vendég.
Elvárja, hogy kiszolgálják, |
|
 H
Egy ház előtt merengve állt,
s fülét hegyezve mit csinált?
Szénát majszolt, mi jó dolog,
szamártól ez már megszokott
|
|
 H
Gyermekként azt gondoljuk ,
mily csodás az élet.
Mindez az idő múlásával
hírtelen semmivé lesz.
|
|
 V
Tépetten hull le az éjszaka selyme
ezüst fény ömlik a kiégett kertre
a Hold teli képpel rám vigyorog
gúnyos mosolyától a könnyem csorog.
|
|
 V
A Hold becsukta udvarát.
Elköszöntek a csillagok.
Madárdal köszönti a hajnalt.
Friss illatok a langyos levegőben. |
|
 V
A vén diófa árnyékában
annyi emlék feldereng
- ringva régi hintaágyban -
gondolatom elmereng. |
|
 MM
Lázadni nem lehet. Az új tested valahol már
sejtekben épül, s feszíti a jövőt... |
|
 Gy
Újságok lapjain
katonás sorban állnak
fekete mundérba öltözött
kicsi és nagy betűk.
|
|
 Gy
Álmaim nyomán lépkedek
Sáros, mocskos fellegek.
Rongyos uszályotokat megtépte a szél,
Mely a tavasszal jött, de anyja a tél. |
|
 H
Muzsikától áradó meleg nyári esték,
Mintha mind csakis a kedvemet keresné.
A csönd álom-hegedűjén kitartóan húzza...
Hogy húzza! Vonójának soha sincsen nyugta!
|
|
 H
Almafácska, kicsi almafácska,
Leszel-e majd tavasz tünde mása,
Ága-hamvas, bársonyfényű pompa,
Piros almád zsenge büszke foltja.
|
|
 H
Még élek,
mert érzek
szívembe nyílal a földi bánat,
ha látom nyomorát a világnak |
|
 H
Lelked hófehér fátylán
engedd, hogy beléd nézzek,
ily' szépet csak Te látnál,
és én csak nézlek, nézlek |
|
 H
A szépet mindenki látja,
a szépet mindenki nézi,
és van olyan, ki a széppel be is éri. |
|
 H
Az élet egyik pofonja nem más
mint a magány...
Mikor nem számítasz rá
akkor ér a csapás... |
|
 H
Dühöngve dúl a déli szél,
Ágakat tördel, tetőket tép.
Kaszája arat, haragja harap.
Pengéje éles vonalakat vág az égre.
|
|
 V
Magasan perzsel már a nap,
Forrón ontja már a sugarakat.
A föld növényzete már enyhülésre vár,
Esőért fohászkodik, mert forró a nyár.
|
|
 H
Sötétebbek a nappalok,
közelebb jöttek a csillagok,
ködükben tétován bolyongok,
a szeretet kolduló zsoldosa vagyok. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
