|
 Vendég: 55
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
A nagy semmi közepén
Kezed nyújtod...; énfelém?
úgy tűnik, hogy várnál rám,
elhinném, hogy rám várnál
|
|
 H
Pizza lesz akkor, vagy lángos,
Ha majd ez a kor lesz “átkos”? |
|
 MM
Szép szót adj nekem Uram, nemeset!
Hittel teli, dús, alkotót
- repítsd égig az álmodót -,
s ne vedd el tőlem soha, kegyedet. |
|
 V
Elmúlt sok nyár, s vele az idő is…
Magával lopkodva szíve vágyait,
letépkedve tűzpiros szirmait.
|
|
 V
Menni, menni, minél messzebb,
Nincs ennél szebb és merészebb!
Elhagyni a megszokottat,
Felfedezni, nagy csodákat! |
|
 V
Mintha tudnám tanári mivoltát,
belecsöppenve a nyár csak kószált,
perzselte hátam a nap a Balaton vizébe,
néha beenged látni csöpp szívébe.
|
|
 M
Ne engedd az oroszlánt bánatok földjére
Megjárta a poklot s megunta mindörökre
Hagyd hadd legyen kicsit ő is boldog
Régen nem keresi a vadászatot |
|
 M
Néha hóvirág vagyok: félek, s nincs erőm
a szürke ég súlyos vihartalpa ellen.
Szárnyavesztett hullok alá, ha a messze
horizont tengelyrúdja meghasad, billen, |
|
 M
A függöny mögé elbújok,
De a szemem itt ragad,
És, ha egyszer meghalok,
A versem az már itt marad. |
|
 M
Napomnak hajlatán pusztulnak erőim.
Tép a fájdalom,testem most fizess,
terjeszd régi vétkemet. |
|
 M
a kajla zöldből kimeredt pár barna,
cövekelt henger, sulykosra csavarva,
nem fegyver volt, csak titokzatos holmi,
de ősi ösztön hajtott birtokolni, |
|
 M
Halljátok önkívület zenél ?!
Muzsikus lelkülettel tanít
mattan is önzetlen csillogásra. |
|
 M
Ki lehet nemzeti?
Aki nemzett itt. |
|
 H
Hiába írok, hiába minden sor,
a választ, hogy ki voltam akkor
nem lelem sehol.
|
|
 H
Most csak vagyok, szótlanul, süket napokon
s reám gömbölyödik a bánat |
|
 V
Szívünk ölelésben lágyan összesimul,
testünk minden sejtje egymásba idomul,
ajkamat édesíted mézes nedűvel,
csípőnk vágytáncot jár őrült szédülettel.
|
|
 H
Ó Édesem, az én szívemben forrása buggyan
az édes szerelemnek, és zölden ring az ág,
a szerelem az élet bőséges legelője,
ez adja meg a lélek ételét, italát. |
|
 H
Hittel és jókedvvel telten;
Zöld hajnalban útra keltem,
De az úti bal-Fortuna
Csókolt reggel homlokon,
|
|
 H
Nem mondtad Te soha azt, hogy szeretsz
de mindig tudtam és éreztem,
velem beszélsz, önfeledten nevetsz,
lelked csillogóra fényezem.
|
|
 H
Ha egyszer láttad,
Ne hidd, hogy ismered.
Mindig más arcát mutatja,
Szüntelen. |
|
 H
Fehér hajam lámpafénye
hő-sugárral szökken égre,
viszi fekete tincsemet,
útjába nem áll semmi sem. |
|
 H
Dalol a hold, ahogy a nap tüze
gyémántot csiszol minden kő árnyékából,
s a csillagok tánca zúgja örömét a létnek |
|
 H
Nem siratom az idő múlását,
Szívem kapuja bezáródott,
Az emlékezés tett rá lakatot. |
|
 H
Hogyha tehetném akkor én,
A világot szebbé építeném,
- Sokak ámulnának benne -,
Olyat, mint a Nő szép teste. |
|
 V
Amerre járok minden olyan szép
lágyan simogat a nap, az ég meg kék
talpam alatt a fű selymesen puha
elbódít a virág hűs illata. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
