|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Kint voltam az őszben,
Lábam alatt a kiszáradt levelek,
Mély sóhajtásúak,
S a dércsípte ágakon |
|
 V
Már nincs mélyebb alja a lelkemnek,
Már nem tudom, hová ereszkedjek,
Hogy átéljem Nélküled az időt...
Vegetálok, mint a hal, |
|
 V
Hajadba tűztem öröm-tapintásom.
Rajtad maradtam minden érintésben,
ha elhagynál még is te szeretve hűtlen.
Mindig csak érted, érted? Hogyan betűzzem? |
|
 V
Nincsen zoknim, nincs szandálom,
egy lábam van, az is fából.
Nem botlok meg, nem járkálok,
csak a kiskertekben állok. |
|
 V
Napok óta ömlik a hó,
Tehetetlen, a hókotró,
Aki tud, siet menteni,
Bajban lévőket ellátni. |
|
 V
Elrepült madár volt az alig egy év... madár mely átrepült Afriká-
kába s nem tért vissza -meg elrepült madár volt a vágyam...
de szürkeségem szürke évem és kabátom felajánlom felajánlom |
|
 V
Ne keresd mindig másban a hibát,
talán nézz előbb lelked mélyére,
közeledne feléd, karja kitárt
ne taszítsd őt kétségbeesésbe! |
|
 V
Jöttem, szél hozott
hol itt, hol ott
bekukkantok, megvagyok,
már tovább is illanok. |
|
 V
Hiányzol, ha nem vagy,
Mosoly arcomra fagy.
Hiányzik a hangod, kedves szavad,
Az együttlét, s az idő, az meg csak szalad. |
|
 V
Ha majd összeáll a kép a kusza vonalakból
Mondatok lesznek az üres szavakból
Ha bizalom lesz és nem kétkedés
Ha mindenki szívét osztja szét |
|
 V
Nekem, csak a Te szerelmed kell,
volna sok más, aki kedvel,
de engem egy sem érdekel,
hidegen hagyják a szívem! |
|
 V
Valamikor egy ködös őszi reggelen
álmosan ébredt a szomszédasszony.
Szépen köszöntem neki, ahogy az illik,
De nagy fene köd van - mondtam.viccesen. |
|
 V
Az leszek, ki le tudok róla mondani,
Méltóan,
Szomorúság nélkül,
Nem ismerve a gőgöt. |
|
 MM
Még fagyos a lég és nincsen fény
hólepel feszül a pázsit ébredő füvén.
Nyurga csikóként nyargal a szél,
hogy kiűzze a tél maradék hidegét. |
|
 MM
akácok akácok tövisek között virágok
törzsek az ég felé lehajló ágak
nehéz fürtök édes illatok
a kert áthatolhatatlan mint a lelkem |
|
 MM
Egy ásítozós reggelen,
Pók szőtt hálót a kredencen.
Nyolc lábával mászkált peckesen,
Közben ólom csücsült a perceken. |
|
 MM
Hóförgeteg takarja köntösbe a tájat,
Új hideg fújja csikorgató leheletét;
Ott kinn: jég a szemed most és fehér a sálad,
Deres szíved fagyott odú - üres és setét. |
|
 V
Kikelet vett ölébe,
hóvirágillattal locsolt,
március hajnalán.
|
|
 V
Ha figyelem a Világot,
magamat is látom
Tudást szívogatok Belőled,
hogy megismerjelek |
|
 V
Vannak napok, mikor szomorú az ember,
S vannak, mikor álmodni sem mer.
Pokoli sikolyok csúsznak elmébe,
Démoni gondolatok jutnak eszébe. |
|
 V
Tél-Bátyó egy pillanatra még visszanéz,
elköszön, északi szél hátán elüget,
Alig harmatporos ártatlan reggelen,
a kikeletről ábrándozom, |
|
 V
Hajszálon függ az életünk,
Minden megtörténhet velünk,
A Mindenség nagy vásárán,
Függő, bizonytalanságán. |
|
 V
A vasaló ráhasalt egy ingre,
tüzes talppal simította, szinte
falta, fel-le mozgott rajta.
Élvezettel tapogatta, |
|
 V
Egyszer majd, ha sorsod rosszra fordul
keresd fel a jó barátodat,
ne érezd magad oly' nyomorultul
öntsd ki szíved és a vágyadat |
|
 V
Már vártam azt a napot,
amikor a mennybe jutok.
Várnak rám ott az angyalok
Ebben egészen biztos vagyok. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
