|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Tizennégy a kedvenc számom,
van egy ház ezen a számon
kopott utcák egyikében,
Józsefváros belsejében. |
|
 H
Áldott pillanatok
Véget sose érnek;
Egyedül miattuk
Lehet szép az Élet.
|
|
 H
Valamikor anno régen,
nem is hinnéd- féltem.
Féltem hogy más lesz mint volt,
de tévedtem az ő szíve benne volt.
|
|
 H
Mikor a szerelmed már nem szeret,
Gondolj arra, te hány szívet törtél össze?!
Látva a vasat rozsdásodni s lehet
Rájössz, az idő kurta és szent.
|
|
 V
Szürke, ripacsos, mély barázdás
az arcom,
megértünk már sok nyarat,
a kertvégi akácfámmal. |
|
 V
Ellovagolt a naplementébe a hős
táltos gebéje napparazsat harapott
patkóitól szikráztak az égen
a csendben bóbiskoló csillagok... |
|
 V
Kisírt szemeid mögül ébredő
Szeretet ringat álomba minden este. |
|
 V
Tegnap este, a fergeteg megérkezett!
Olyan menydörgést rendezett,
égszakadás, földindulás, eső szakadás,
sistergő, csapkodó villámcsapás!
|
|
 V
Duzzog a fagy, melege van,
Enged a tél, de ég hava
kezében még; - Ez a szava.
Elhintve még köszönt tavaszt. |
|
 V
Újra jövök, vigasztallak téged,
halld a hangom, vágyaim szavát,
ígérem, hogy nem kell többé félned
dalolj velem, hagyd a nyavalyát! |
|
 V
Művészeti múzeumban
minden ember lassan lépked,
azaz épp csak mendegélve lépeget,
menet közben nézeget. |
|
 V
Hát nem csodás ez a világ,
Mikor nyílik a sok szép virág!
Érzed a tavasz illatát,
Elfelejted jeges kor bánatát.
|
|
 V
Nemzeti ételünk
Nézünk rá büszkén, kincs ez nekünk
S ontja páráját csábítón,frissen sült
Ízét rögvest ínyünkön érezzük
|
|
 V
Csókkal búcsúztál,
sírva mosolyogtál.
Örökké várok reád,
a virágos ágyamnál. |
|
 H
Egyre csak zuhanunk a mélybe,
míg vad csatáját vívjuk a létnek
Csak emlékünk van a szépre
Vágy sóhajunk küldjük az égnek
|
|
 H
Régi csengő, csingilingi,
Egykor, szólaltatta, bárki,
Ha belépett, kis-szatócshoz,
Hozzá érvén, az ajtóhoz.
|
|
 H
Úgy néz ki, hogy csütörtökön
visszatér megint a tél;
mit is mondjak, nem nagy öröm,
inkább a tavaszi szél!
|
|
 H
A rügyek lépéseivel
Érzem közeledését,
Cseresznyék, meggyek,
Mint kottában a hangjegyek
|
|
 H
Nincs múlt, jövő csak pillanat
S állunk a végtelen híd alatt.
Nézem a szemed csillagát,
A fényt, amit szemem lát.
|
|
 H
Fátyolfelhő, mint bodros felhő-függöny
lebben szél karján, az égnek ablakán,
mögüle leseget ki az álmos Nap
madárdal keltette zengve ily korán.
|
|
 H
Búcsúzó Télre jön Tavasz,
A rész így lesz egész,
Az Isten erre mosolyog,
Költségre mit se néz.
|
|
 V
Felhők mögött, felhők alatt
én sem leszek, te még maradj
Bánat, s öröm, gyöngycsepp a könny
csak csendbe sír,elhalt öröm... |
|
 V
Valami feszül odalenn,
talán a tenger csíra az,
reménylőn’ várva víg tavaszt,
mint Napnak árja odafenn. |
|
 V
Sötét borongós fellegek
eltakarják a kék eget,
a Nap sem tud így kisütni,
a Tavasz sem tud végre jönni! |
|
 V
Hiányodtól fáradt lepedő alattam.
Kint őszi szél görbíti a fákat.
Ébredésem első eszméletében
arcod ábrándja villan; |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
