|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Erkélyemre szállt egy galamb, bekukkantott kedvesen
azt kérdezte, lesz még tavasz, szerelem a szívekben? |
|
 V
Mindenre emlékeztek ezek
a kérges kezek
Őrzik letűnt idők mozdulatát
Tartja a család roskadó boltozatát |
|
 H
Első esője áprilisnak,
felhőit szél kergette el,
s a fűz tar ágán ottmaradtak
a vízcseppek – sok százezer. |
|
 H
Idén nem volt zászlótenger,
Csak jeges téli gőzhenger. |
|
 H
A tündérek között te vagy a legszebb,
Boldogságot okoz sereged,
Színeid frissek, napfénnyel teltek,
De úgy, mint Én senki sem szeret.
|
|
 H
Vannak dolgok az életben ,
mit az ember csak képzelhet,
Keresi azt aki boldoggá tehetné,
anyai szív egy férfit képzel el mellé. |
|
 V
Imádom a tavaszvégi napokat,
ilyenkor megindul a szúnyograj
egy húrt pengetve prédára vadászni.
Éhes vérszívó vámpír-népség |
|
 V
Szárnyaira vette szívemet a szél,
s puhán érkezett tenyeredbe.
Annyi álmatlan éjszakán féltél,
itt vagyok már Neked örökre. |
|
 V
Naponta kárhozok,
imát mormolok,
Bocsáss meg Istenem,
ha bűn a szerelem |
|
 V
Nyöszörgő, üszkös gondolatok súlyos léptekkel,
Vánszorognak összeölelkezve csoszogó percekkel.
Így fekszem ágyamon, mint holt a ravatalán,
Igen, ravatalán, vagy gyászos éj boncasztalán.
|
|
 V
Még emlékszem a nagy ívű karajra,
a béle fehér volt, a héja barna,
jó roppanós, kemencetűz sütötte,
csak zsír, kenyér és semmi más fölötte, |
|
 V
Dicsfénymentes úton jártam,
hol lassan, hol futottam
Magasba, az égre vágytam,
de az élet ledobott |
|
 V
Meddig tart a lelkesedés?
Kérdezem, sorsomtól.
Meddig izzik fénylő lángja?
Belső sugarától.
|
|
 V
Óh, Te Sándor, mit tettél velem?
Hideg vagy és fáj tőled fejem!
Hoztad rám a havat, s fagyokat,
hazudtál csak, egyre nagyobbat! |
|
 H
Tigris, tigris, sárga rém,
erdők éji rejtekén,
mily kéz szabta, mely örök,
félelmetes köntösöd? |
|
 H
A csillagokba van írva,
az ember javithatatlan.
Késő bánat és vízözön.
Szánom-bánom bűneim.
|
|
 H
Hol van az a nap,
ami szebb lesz valaha,
de minden olyan léha,
mint az idő rabja.
|
|
 H
Tudom, mikor a Földön
Két ember szereti egymást,
Új csillag születik örökkön,
S hulló égitest lesz meglásd. |
|
 H
Árnyékpapucsba bújik a hegy lába
bíbor sapkát köt az alkony feje búbjára,
szürke ruháját lassan átfesti az este,
olvadnak a szirtek a lomha fellegekbe. |
|
 V
Fázva, lüktetve.
Elveszve, reszketve,
Dobogva, duzzadva növekszik egyre.
Még kerested, nem lelted. |
|
 V
Hittem benne, hogy
a hit ment meg, hogy
a hit erős várunk,
másra nem is várunk! |
|
 V
Korán volt még
életifjító harsonákkal
zengett a lég
tobzódó |
|
 H
Egykor régen sok gyermek, élt árván,
Álmodoztak szülőkről, jobb életet látván.
Álmaikat lefestették egy darab papírra,
Fejecskéjük letették a kemény asztalra.
|
|
 H
Mit szólsz, Caelius,
Lesbiához?
A mi Lesbiánk? |
|
 MM
Én a szarvas vagyok csoda nélkûl
Nyomomban jár száz és száz vadász
Patám alatt virágzik a föld
Réteket varázslok füves selymes réteket
S vágtatok tovább sápadt sorsom célom felé.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
