|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Mint reménységet a tavaszban,
Isten megteremtette virágok közt a nőt.
Erdő szélén szerelmesekként sétáltunk szótlanul
És, hogy a csendet megtörjem, gondolataimmal célozgattam vadul őt. |
|
. M
Betűzöm, betűzöm hajába a rózsát,
tündérviolámnak, így díszítem haját.
Szépséges leányzó, hajában a rózsa,
így lett ő a legény, csodás menyasszonya |
|
 H
A tegnapok lábnyomát a szél, hiába söpörte szét,
szívben az érzés mindig megmarad és olyan szép.
Szomjazom rá, mint aszályban fű, a harmatcseppeket,
ábrándos álomban újra érezni a szeretet perceket. |
|
 M
Ott lenn a mélyben, jó Apám,
Csillaghullásos éjszakán,
Nézz fiadra. |
|
 M
Lelkem, bárcsak beszélhetnénk
Mint két barát a nyári alkonyatban,
Magára hagyva az emlékeket, |
|
 M
Valahogy, most én is ezt érzem
Levett lábamról is a szerelmem
drága, kis kezébe vette kezemet
azt mondta, többé nem engedi el |
|
 M
Elárulom ezt most neked,
el ne feledd, jól jegyezd meg!
Magánhangzókon ékezet
változtatja az értelmet. |
|
 M
Elfogyott a tinta,
Nem tudok rímelni.
Könnyben ázott szó,
Csupán ennyi ami maradandó. |
|
 M
Tán könnyebbűl a nyilt érzés
Ha sohajban rést talál:
Oh, ez örök benső vérzés;
Oh, e folytonos halál! |
|
 H
Emberi faj ilyen,
Nem él békés szeretetben…
Mesés áskálódás.
Hihetetlen hangsúlyokkal, |
|
 M
Mennék tovább, bolyongva még tovább? . . .
Vonnak amott a kék hegyek . . .
De itt egy csárda; vágyom lángborát,
Szép lány méri — betévedek. |
|
 M
Mert szól csak, egyre szól dalom,
És egyáltalán nem a légbe,
Fejem a drágámnak adom,
Legyen, mint aranyrózsa, véle. |
|
 H
Áldom és gyűlölöm azt a napot
mikor az Isten veled összehozott.
Akkor még nem tudtam,hogy mit
jelent a szenvedélyes kapcsolat. |
|
 M
Sápadozó ősznek van most bús világa,
Dértől hajladozik a fák rokkant ága;
Akármerre nézek, — sehol semmi élet.
Úgy érzi a lelkem a kietlenséget! |
|
 M
Hinném, hogy boldog világban is élhettek,
De, hol vannak ehhez, hatályos légyegek?
Szeretném… boldog elégedett lehetek,
Hinném, hogy boldog világban is élhettek. |
|
 M
Susogj, ibolya, rezeda,
A lelkem odavan, oda.
Odavan lelkem, jaj, oda,
Susogj, ibolya, rezeda! |
|
 M
De mi az? . . . lm’ egyszer hallok édes hangot,
Messze kis falumból esteli harangot . . .
Valami nóta zeng a régi bűbájjal:
»Tele van a város ákácfa-virággal . . .« |
|
 M
Világosodni kezd a föld is;
De a távolban elvesző
Nagy sík határnak hangja nincsen,
Hallgat a harmatos mező. |
|
 M
Mondd, akarsz-e bogár lenni?
morzsát enni, földön futni..
gondold meg! |
|
 M
Ne dalolj, ne dalolj nekem,
Kímélj, hisz tűz ég keblemen!
Úgy jött, mint rímpárhoz a „kész”,
A szerelem, mely nem enyész... |
|
 M
Nímfa lett belőle,mestermű,
Szépsége elbűvölt hihetetlenül.
Valami csodálatos kápzelet,
|
|
 M
Elfáradva megnyugodni.
Számot vetni a világgal;
Lassú, csöndes, észrevétlen
Pusztulásba menni által; |
|
 H
De elhatárolódó Hilda!
Stílus! Valaki nagyasszonya?
Én meg ácsingózok,
Magára vágyódok… |
|
 M
Hó- s jég takarta
volt a part
és engem is
nagy jég takart, |
|
 M
Vártam, mint éjszakát a magányos csillagok,
kerestelek bátran, de most nár célban vagyok.
Tündérem, rád leltem csodálatos napon.
Istenem, köszönöm, hogy meglett az angyalom. |
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
