|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Most hó a világ, és hideg az ég színe,
Didereg vackában a vidék rezgő szíve. |
|
 V
Fényes égen Hold ragyog,
táncolnak a csillagok.
Szél-zenekar muzsikál,
vacog, aki utcán hál, |
|
 V
Behozhatatlan már az elmúlt,
s mi kesergésében belé bújt,
kitörésében gátat szabva,
magára még göncét aggatva. |
|
 V
Ha a templom falára meresztred szemed,
azt hiszed meghallgatnak a szentek?
Hiába kulcsolod kezed görcsösen imára
és oltár előtt térdepelve vársz a csodára |
|
 H
Úgy szeress, hogy ne fájjon,
Tőrt szívembe ne mártson ...
Háborgás'im békítse ,
Mindig kedvre derítse'(n) .
|
|
 H
Egy pillantásodért a világot adnám,
Mosolyodért a felhőket, eget,
Csókodért, nem tudom, mondd hát,
Mit is adhatnék neked ?
|
|
 H
Régi titkok banális, vad, dőre őre:
Fagy;
A Lét árnyéka;
Pusztulás -
|
|
 H
csak írom ami eszembe jut ettől leszek modern
mint annyi híres tollforgató önjelölt poéta
mert én is belekötök mindenbe és mindenkibe...
szerválok hat lapáttal fejed fölé napot sebesen |
|
.jpg) V
Uram! Látom szemed ragyogását,
A te Szent szívednek dobbanását.
Te vagy a végtelen jóság és a fény
Minden ember számára a remény. |
|
 MM
Meztelen testére fehér lepelt borított,
s szemérmesen egyet még ég felé kacsintott,
élvezte, hogy betakarja dunyha melege,
ennél szebbet nem képzelhetett így reggele. |
|
 V
igen.. ott a kis házunkban, együtt.. vagy magányosan,
a patak partján, mártózva a víz fodrozódásba,
válladon pici madárkákkal... neked énekelnek, a lombokban
a lenyugvó nap időt lop és megáll, arcod simogatja, |
|
 V
Rózsás szélű rongyos felhők
januári fényben fürdők
égi réten gyülekeznek
feketévé sűrűsödnek. |
|
 V
Voltál-e már kedves,
Egyedül, sötét szobában
Üldögélve a kályha fényénél
Szomorúan vágyakozva, |
|
 V
Annyira közel a holnap
lámpái már szemembe gyúlnak
Elsuhant egy éjjeli árnyék,
mintha az álom valóra válnék
|
|
 V
Hol végéhez ért a kopott út elfogyó köve,
Hol a sötét egek éjvirága bontott szirmot,
Hol nem volt fénynek és reménynek égő ékköve,
Hol elültettem ezer rossz szót, átkot, és szitkot: |
|
 V
Szomorúság, szédítő fájdalom, mind belém-hasít
Nyomorúság, földönfutók, otthontalanok,
Kenyeret nem megszegők
Miért ? |
|
 V
S e teng-leng bús fölismerés
mégiscsak megröhögtet,
a létra nagy, a fok kevés,
csak Jákob vélte többnek. |
|
 M
Fájnak az elmúlt évek, az érzések
a hétköznapok, a volt ölelések
Nélküled az élet, könny és keserűség,
ha karodba vennél én is Veled halnék |
|
 V
Mint egy neszező félénk őz,
suttogsz álmodón, csendesen,
nékem Te vagy a legszebb ősz,
rőtszíntől ékes, kedvesem. |
|
 V
A csempe fényében, megláttam arcodat,
ilyen csodaszépet, csak az Isten adhat.
Aki úgy szeret, bennünket most odafentről,
mint forrón izzó kályha, a tűzifát lelkéből. |
|
 V
Fehér hólepel borítja a tájat,
zúzmara dércsipkét fon
az alvó bokrokra, a fákra. |
|
 V
Jézushoz jött egy ember,
Oly nagy volt a bánata.
- A világból mi szél hozott ?
- Istenem, büntetésed s a félelem idáig nyomott.
|
|
 H
Álmaim , mint megkopott utcakövek
hepehupás gödrös aszfaltszőnyegen;
rés, repedés, lyuk, nyílás rajzolatok. |
|
 V
Eme rohanó világban állj meg egy percre,
Nézz körül, nincs minden elveszve!
Él még a szívekben szeretet s béke,
S átölel majd két kar, ha múltat félreteszed… |
|
 H
Add uram, kit nekem rendeltél,
szelíden simuljon lelkemhez,
esténként úgy aludjak el,
hogy féltőn fogja két kezem, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
