|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Csak egyre többet falnak az üstből,
Az uralkodó pedig teli dobozzal szálanként elfüstöl
Egy-egy elveszett lelket,
Akinek már úgyis befellegzett, |
|
 V
A barátnak egy szamara volt,
akin mindig szamaragolt.
Ha a barát piázott |
|
 V
A koppanó könnyeknek
Többé nem adatik gödre,
Akasztott NYUGALOM
Kerül ma a szögre...
|
|
 V
Ezúton is Boldog születésnapot kívánok Neked,
Legyen szép minden másodperced, |
|
 V
Céltalanul - a szó, mi legjobban jellemez,
Így bolyongok keresve ezer és millió közt egyetlent.
Egyetlen - az nekem, mi mindenek előtt kell,
Ám utolsók közt késve találok rá, s válok tőle újra el. |
|
 V
Még emlékszem, mikor először jött hozzám, majd kiugrott a szívem,
Vonatára várok, befut, s már repül is felém, mint egy megvalósult álom.
Ma is az állomáson állok, szívem zakatol, egy vonatra várok,
Harmadik vágány, végre befut, de nem jött vele a lány. |
|
 V
Reggeli ködben páraként nevelkedett,
önön valója gyöngyharmat cseppben ébredt,
kikeleti aranyszínű napsugárban,
átitatott hajnal pírja melengetett.
|
|
 V
Temetném a múltat,
de még élnek az emlékek
Naponta időutazást remélek,
megváltoztatnám a múltat, meg se ismernélek |
|
 V
A nagy világnak zúgó, vad zajában
egymásra találtunk ő meg én.
Azt hittem akkor, örökké tart az élet,
a boldogság enyém marad soká, |
|
 H
Nem akarom túl komolyra
venni versem hangulatát,
köszöntésül feleségem
majdnem sütött Neked tortát. |
|
 H
Ezer éves emlékek mélyen fekszenek
elfeledve, takarják a leplek
Bárgyú mesékkel tömték a fejedet,
hősök lettek ott hol nem is volt ütközet
|
|
 V
Egyedül vagyok,
s a magány hideg takaró lelkemen,
jeges ujjakkal törlöm le
forró, fáradt könnycseppjeimet. |
|
 V
Legyél lelkem bársonyszirma, selyem bokrétája,
Éji dallam csendüljön, szíved ritmusára.
Zúgó patakomnak csörgedező ága,
Lelkünk gyöngyfüzére, összefonódása. |
|
 V
Vénülő csontú Szerelem,
Lassul a futás; |
|
 V
Szélből jött a semmi, erdőben süvített ki.
mélybe nyugvó kósza álmok, lelkét oldotta ki.
Párásság reményben, köddel, nincsen hitem,
tarka ragyogásnak, fénye szelét viszem.
|
|
 V
Névnapod lesz, kedves Bódog,
valld be nekem őszintén:
bódogtalan vagy, vagy bódog?
Legalábbis úgy, mint én… |
|
 V
Jaj,hogy akarom és hogyan égek,
Csókolni tudhassam
S meghajoljak
Súlya alatt a szenvedésnek. |
|
 V
„Ó, Ciceró, aki szent neveden viseled ma is azt az
étket, amit magam is próbálok ebédre kifőzni!
Légy kegyes, és ha megengedi kedved, légy a segítőm!” |
|
 V
Szótlanul a küszöbömön álldogállsz.
Tudtam, hogy egyszer rámtalálsz.
Te vagy az, te -libabőrös hátamon- hideg fuvallat.
Nem mondtad, hogy baj van, csak tekinteteddel sugalltad. |
|
 V
Egy mécses imbolygó lángja,
egy néma fedetlen főhajtás,
részvét és mélységes tisztelet! |
|
 V
Az éjszaka örök vándora,
udvarában csillagok sora,
körötte szerteszét sziporkázva |
|
 V
Ködfátyolban bujkál a téli utca fénye
Lábak koppanása már régen aludni tért.
Szobába surranó ködfátyol függönyt lebbent,
magával hozza az utca szürkébe burkolt fényét. |
|
 MM
Tégy boldoggá, csak mégegyszer.
Ölelj át forró szerelmeddel,
Ne menj úgy el, mint egyszer régen,
Azt sem tudta, hova mentél el! |
|
 V
Koldus az út szélén,
Posztol, elhagyottan,
Rongyain üldögél,
Ereje, fogytán van.
|
|
 V
Sokszor mondtad, én vagyok
a napsugarad a forró nyárban
Virágot hoztam az őszi hervadásban |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
