|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Átformálom ezért szebbé teszem múltam
Szerettem, szerettek és boldog voltam
Lassan megfordul velem a világ
Fölöttem a föld, s alattam az ég |
|
 H
Kicsi lepke, tarka lepke,
röppenj ide hozzám;
szagold csak meg az én pompás,
illatozó rózsám!
|
|
 H
Ha tudnád,
De nem tudod.
Megunt életem fújnád el gyertyaként
|
|
 H
Úgy szeretnék mégegyszer
Boldog lenni Veled édesem,
Sétégatás közben fogni a kezed.
|
|
 H
Kínomban már mit meséljek
Kínoz a tél, mit reméljek
Hamvad a tűz, mit regéljek
Karma törvénye éget
|
|
 H
gesztenyeszín szemedben utazva
merül el velem a tér.
búcsút intő íriszek: indul, csatlakoz'. ...
a tél érkezése késni fog. -
|
|
 V
Most tél van, de nincs hópihe
Szürke minden, mint az ürge
Hull az eső, hull csak egyre |
|
 V
Éj-színű fényekkel virágzó hidakat,
suhanó üvegű, homályos kirakat
mélyében megbúvó törtarany szíveket,
fodroskék egű, esti nyír-ligetek |
|
 V
Vörös rózsát téptem veled,
míg nyarunk őszbe nem hűlt;
laza szirmát, dús illatát
gyönyörrel néztük együtt. |
|
 V
Ma már tudom: mindennél többet ér!
Magamon éreztem gyengéd melegét,
s felöltöztetted vele fázó lelkemet,
s a szavaid, mint fénylő gyémántok,
forró viasszal vonták be szívemet. |
|
 V
A szó olyan, mint a kósza szél,
mindenre képes, ha útra kél.
Selymezve enyhet ad - s hogyha kell,
ereje lentről is felemel. |
|
 V
Jó volna Hozzád bújni,
Boldogan, ragyogva,
Arcomat, arcodhoz szorítani.
|
|
 V
Milyen korban élek én?
Üresen kong kiáltásom.
Elherdálták munkám bérét
vérrel pecsételt eskütéttel |
|
 V
Az ember kíváncsi.
Szeretné környezetét ismerni,
önmagába tekinteni.
Vannak érzékszervei ebben segíteni. |
|
 V
Nem kértem, hogy megszülessek, sem az életem,
Csak úgy, egy szép napon mégis világra jöttem.
Nem kértem, hogy szél havat arcomba hordja,
S arcomon a könnyel összekeveredve, azt oldja. |
|
 V
Te voltál ki alapjait
játékból lerakta;
szív és lélek, |
|
 V
Tán jön még valaki,
aki szívem melegíti
Ki jó éjt kíván,
egy hideg éjszakán |
|
 V
Virágágyás hosszúságban, rózsahintó megy a sárban,
szívem tiszta tengerében, nem lelem a tiszta vágyam.
Tűzliliom, hová rejted, nyugvó lelkem szerelmét?
mikor a szív kettőt dobban, leljem meg a fényét! |
|
 V
Eleinte álom volt, ragyogó, mégis szerény.
De, hol rózsaszál lettél, ott csak tövised szúrt belém.
Hazugságok takarnak be s tőlük tartósan meleg ágyam,
Hittem neked, mert te voltál minden vágyam. |
|
 V
Kérted, s aludtam mint „kis Balázs”,
s nyugodt álmot hozott a éj,
s ha „csöngetett” is egy kicsit,
zenéjében ott volt a remény. |
|
 V
Erdő szélén áll egy kunyhó
Ott éldegél Bojtár Palkó.
Kunyhója előtt üldögélve
Furulyázik keservében. |
|
 H
Völgyből indultam egykor az életnek
Akkor azt hittem az út felfelé megy
Kanyargós ösvényen nehéz terepen
Bár lassan, de egyre feljebb mentem
|
|
 H
Zsákutca van jobbra-
Balra;
Vagy felkenődünk a falra,
|
|
 H
Olyan érdekesnek tűnik nékem,
-Még egy lehetőség nem akad itt -,
Hogyan lehet élni annyi gyűlölettel,
Mikor az életnek csak egy cseppje adatik.
|
|
 H
Ugye szólsz majd ha
- úgy érzed becsapott a világ,
és hervadtan nyílik valamennyi virág.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
