|
 Vendég: 62
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Néha el kell mennem,
hogy hazataláljak.
Néha el kell hagyjalak,
hogy Rád találjak. |
|
 V
Akkor még nyár volt,
Mikor azt ígérted eljössz
Hozzám kedvesem,
De sajnos nem tetted! |
|
 M
Belém váj, majd mélyen magába,
Tükröt tart elém, hiszi kész csoda,
S hová szem nem hatol soha,
Leülepszik sziklaszilárdan. |
|
 M
Építkezni semmiből téglát téglára,
szabad kezet ad hozzá ebben „vár ura”,
de ténylegesen nyújtott szabadság harca,
„akarattal” küszködve új alapra vár. |
|
 M
Egy-egy nagyobb esőcsepp, az ablakomra sodródik,
Ott megül, majd lassan lefelé gurgulázik, már halódik,
Mint szemnedv csillogó cseppjei az arcbőrön, lepottyan,
Csöppnyi könny, földnek ütködik, ott elterül, nem moccan. |
|
 M
Drága Urunk, kell a kenyér,
fogna kaszát már a tenyér!
Küldd ide dús, záporodat,
s enni is adj - áldva - sokat! |
|
 V
Valahol , messze északon
szikrázó fénnyel vakít
egy nagy jégbirodalom.
Hideg- herceg alszik itt,
szép tavaszról álmodik.
|
|
 M
Késésben van minden, nem szól bele senki,
Az indiánnyarat az ősz nem felejti.
Így sétálgat le s fel csendes kertek alatt,
Köntösén, redőin krizantém karszalag. |
|
 V
Fényév távolságra, suhan el egy vitorlás,
életünk húrjain, játszik szelíd hárfás.
Nagy szerelmét várja, a tiszta szívem vára,
hogy szépséges királylányt, oda befogadja. |
|
 V
Mintha rám szakadna a menny a csillagokkal
Nehéz álomból ébredek a teli-Holddal
Jégmadár száll a kopasz fa ágra
Itt nem emlékeztet semmi a meleg nyárra |
|
 H
Fájdalmak útjain,
Megyünk bukdácsolva,
Sötét útvesztőkön,
Fény felé fordulva. |
|
 H
Egy kurd vidéken látott napvilágot,
pont olyan volt, mint minden más gyerek;
ínségben nőtt fel, állatokkal játszott,
körötte testvér, egy egész sereg.
|
|
 H
András apostol nevét viselem,
Büszkén hordom, nem szégyellem |
|
 H
álomkocsma álomasztalánál
álomasszony álmodik |
|
 H
... ahogy az utcalámpa fénye
szikrát szór,
hópelyhekkel
versenytáncol
|
|
 H
El kell temetnem egy érzést,
El kell felejtenem egy vágyat.
Úgy érzem, mintha kitéptem volna a szívemet. |
|
 V
őszben bandukoló
lábam
meg-megakad bordó levelekben
tüskés vadgesztenye
szétnyíló búrkában. |
|
 V
Az égbolt bezárja szeme kékjét,
az alkonyfény bíborra festi a horizontot,
a nyugalom, a csend ölelésében.
Hangtalan jó éjszakát köszönnek a harangok. |
|
 V
Maradj még kedves, maradj ne menj,
Ablakomra hullt az első hópehely,
Tudod a magánytól mennyire félek,
Maradj még ... hisz oly keveset kérek.
|
|
 V
Keresem az utam,
Csendbe járom az élet fonalát keresve.
Valahol elvesztettem magam,
Most még magam is kereshetem , |
|
 V
Miattunk játszik őrt az éji csendben,
Redő a múlt, az ifjúkori hajnal
Tovatűnt, félhomályt dúdol dalban,
S figyel az éj éberen engem.
|
|
 V
Ősz, te drága ősz, szertelen vagy nagyon.
Oly kegyes vagy hozzám a kései napon,
rozsdás szegre akasztod szürke köntösöd;
ködpermettel arcomat ma nem öntözöd. |
|
 V
Ünnepi szín a fehér
karácsonykor szívedig ér
díszítgeted kicsi fádat
nézegeted a fehér tájat. |
|
 V
Évek hosszan mentek
eseménnyel telten.
Batyuval a hátán
" lányunk vásárba kelten"... |
|
 V
Légy könnyű, mint a kék selyemdal harmatos hajnalon,
Könnyű, mint lehulló rózsaszirom, vagy lehelet ajkadon.
Neked most, azúrkékben tetszelegve, csillagok körébe,
Selymesen lágy, kékszerelmes zene száll a felhők fölébe, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
