|
 Vendég: 58
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Ébredések zápora simul arcomra,
Eltorzított emlékek esőként hullanak.
Belefagy bőrömbe, fagyként mar,
Eltakarnám magam bíbor fátyollal.
|
|
 MM
Egyke volt ő, szántó - vető szülők gyermeke,
nem kis nyomorban, de éltek boldogan.
Pár száz méternyire tőlük,
gazdagék laktak, kisebb palota,
ahova a sors őket rakta.
|
|
 V
Esõ esik és szürke szél szelel,
Iskolapad elõtt fiatal fiú felel.
Templomban pap mond isteni imát,
Hívei hetente pusztítják a piát. |
|
 V
Elfáradtam.
Már nincs erőm mást szeretni.
Te vagy a béklyóm, s te vagy a szeretet.
Nem a föld fogant meg bennem,
|
|
 Gy
Évnek vége közeledvén
oly sok dolgom van nekem még.
Foltoznom kell bársony eget,
szürke felhőt fehérítek. |
|
 MM
Az ágyamon fekve,
Ablakon kinézve,
Sok kis bárányfelhőt
Vettem ott fönt észre, |
|
 MM
Tenyerembe temetett fejjel, ágyam szélén gubbasztok,
Gondolatoktól meg-megszédülök, magányosan virrasztok,
Közben hallgatom a csendet, a csend suttogó, halk szavát,
Holdnak sápadt, ezüstös fénye táncolja be a szobát. |
|
 MM
Az ablakok mögött árnyak úsznak,
álomtündér a szemekre terül |
|
 MM
füst vagyok a házamra emlékszem
hozzád emelkednék százfokú létrán
szerelmed érni fel romba dőlt légvár
a kertedet gyomok ölik vagy mégsem |
|
 MM
Két fekete pulikutya,
Arra járókat ugatja,
Csaholnak, eszeveszetten,
Kerítésük, közelében. |
|
 M
Ha arra visz utad,
kerüld ki a kutat.!
Nem húz ki senki a kútból,
nem a sárból, a mocsárból, |
|
 M
A mi nagy szerelmünk
Nem lehetett boldog,
Be sem teljesedett, |
|
 MM
1. „Hol vagy nagy szerelem, miért nem vagy ma velem?
odakint összebújik a hó meg a szél, és rám zuhan az éjjel.”
Hamarosan hajnalodik, szívemben még fáj valami,
hozzád fohászkodom, szívem szíved megkeresi.
|
|
 MM
Hittel élni, jót remélni. Várni azt mi szép?
Elviselni? Bármi ára? Írd, a sorsodat!
- Fenn az Úr kegyét keresve, bármit oszt az ég -
Tű legyél! S, a szép Hazádra, varrd a foltokat!
|
|
 MM
Szívemet nyitom a világra
pillangó röppen a pillámra,
tovaszáll, szemmel követem,
elkalandozik tekintetem. |
|
 MM
Az erdőben még víg az élet
Ugrándoznak a kis őzek
Agancsosok szarvas-bőgnek
Találnak még eleséget
Örülnek a késő ősznek |
|
 H
Jön már, közel a végső órád,
az Úr Fia karjába zár;
jajszót ne hallass, gyászos nótát,
reád a Menny jutalma vár.
|
|
 MM
Ó, mily kegyetlen a szerelem,
Mi sokszor bennünk éled,
Végtelen, bolondos érzelem,
Mi kínszenvedésbe réved. |
|
 MM
Talán van remény
De ha nincs: megkeresem!
Talán gondolsz rám,
de ha nem: elérem! |
|
 MM
Szárnyalva írnék verseket,
ha én költő lennék.
Felépíteném…, mint
kőműves a házat, |
|
 H
Megátkozott miseruhaként
tapad testemre a fájdalom.
A lelkem verejtéktől véres,
a szívemből vad gitár dalol. |
|
 H
Egyet gondolt a kutyuskám
egy nagy szamár hátára állt..
Az csak nézett kimeredve...
szeme se rebbent meg!
|
|
 MM
Ott él őstől fogva
sejtekbe kódolva
a lélek verméből
mélyvörös terméből
beolvad agyamba |
|
 MM
Dérlepte utak köve alatti mély világok
letűnt labirintja nő fölém,
mint árnyas lombkorona - de nincsenek virágok
rajta: csak a magány van, és én. |
|
 Gy
A fa körül ülve vártuk a Csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig csak magam vagyok.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
