|
 Vendég: 58
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Gy
Csak állok egymagam, nem zavarnak hangok.
Fojt a csend szava, s nem zúgnak harangok!
A rongyos szívemen feslik a szerelem,
mert győz a szív felett végül az értelem. |
|
 Gy
ajándék-költemény,
olvasod te meg én
nekünk közös élmény. |
|
 Gy
Könnyem igazgyöngyként
gördül arcomra:
Köszönöm.
|
|
 Gy
Futnék veled a holnapért,
Rohannék veled réteken, tereken, éveken át, a veled való életért!
|
|
 M
Eljöttél az éjjel, szemed ragyog fénnyel,
szívembe a nagy szerelmet, csillag szórja széjjel.
Ámor nyila eltalált, forró szenvedéllyel,
hozzád bújok – fázom – most melegíts fel! |
|
 M
Földbe veszve - gazdagon -
új idő, az oltalom.
S, rőt levél az életét,
adja néki mindezért |
|
 M
Egyszer csak egy piciny szikra
az utat mutatja
ha megtaláltad, menj végig rajta
Isten fogja kezedet, |
|
 M
Érettségi után, mindenki boldog,
Így voltunk mi is, mikor a nyár tombolt,
Odajöttél a strandon, megfogtad a kezem,
Sétálni hívtál, néztem Rád, hisz nem is ismerlek! |
|
 M
A gyertya felgyulladt,
Ahogy az idő telt,
Mindig csak megfelelt. |
|
 MM
a szél jaja betakart lombú fákkal játszik
meg-megcibálja fázós karjaik
összekapaszkodásuk egymásba fázik
áthunyja szűzhó álmukat |
|
 H
Szürkül már a november,
Gyengül a Nap fénye,
Nagy, szomorkás ködpamacsok
Feszülnek az égre.
|
|
 H
Ha bevallom, hogy félek,
erős vagyok-e?
Ha érzem, hogy érzed,
elgyengülök-e?
|
|
 H
Én gyűlölöm a férfiakat, de téged szeretlek,
Nem tudnék gyilkolni, hacsak nem lenne még egy,
Suttogva mondanám: csak téged szeretlek,
De esküszöm, lehet az élet nélküled könnyebb. |
|
 V
Megláttam az angyalt, ott állott az égen,
hófehér ruháját, szellő fújta szépen.
Bársonyos illata, végtelenbe szállott,
selymes tekintete, a szivárványban ázott. |
|
 V
Csend van, néma csend.
Átláthatatlan, zord csend.
Hallom, ahogy a könnyeim
Végigfolynak arcomon, |
|
 V
Az Urat, ki magát koldusnak mutatta,
elfogta a kétely: „Nem szán meg szíve…”
De apó a kezét felé kinyújtotta,
s így szólt: „Majszolj te is, testvérem... Nesze!” |
|
 MM
Így szólt hát egy ismerős, helyes hang,
S kinek nem volt otthona egy barlang,
Odanézett, s unikornist látott,
S félelemből menten fára mászott. |
|
 MM
Fáradt fák tövében, aszott, rőt levél,
halálra ítélten, mégis úgy remél. |
|
 MM
Megtöltődött örömkönnyekkel
lelkem kulacsa, szívem issza
mámorral ,már alig bírja!
Ennyi szeretet - égig fölemel,
hálát súgni az Atyánkig ér el.
|
|
 H
Hová nyúljak a lényegért még
Nem tudom
Megtalálni mi volt belőle szép
Próbálkozom |
|
 H
Nem érzem már a régi vágyakat:
ha szép nő lép be, fejem arra fordul,
de látványára már csak nyálam csordul,
minden más forrás régen elapadt.
|
|
 H
A lavór rossz volt, alul már lyukas,
de pendült-csöndült benn a rézhúszas,
bár mit sem ért, ám kikezdte a kedvünk,
és játék lett, ha mi játékba kezdtünk,
|
|
 H
Sötét éjféli órán kósza fény,
kísértő lélek árnya int felém.
Felhők között bujdosó Hold,
ágyamnál rég temetett holt
|
|
 V
Bújjunk össze picit Erato szellemében.
Mint szél a rét puha füvein,
úgy fusson ujjad,
gerincem dombjain és völgyein. |
|
 V
Ha tehetném lopnék érted, Neked
Ellopnám a végtelen kékséget
Legyen tied a kelő Nap fénye,
Neked adnám a tengert örökre |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
