|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Gy
A holdfényt betakarja a vihar haragja,
Egy korhadt fán huhog már a hajnal baglya.
Az erdei szörny otthagyta áldozata tetemét,
Csak a Hold láthatta méregzöld tekintetét.
|
|
 V
Szemünk egybeforrt csendesen
Szívünk összeölelkezett szerelmesen
Lelkünkbe mélyült minden pillanat,
Arcod, s mosolyod örökre itt maradt |
|
 V
Emlékeid bennem örökké élnek
És el nem halványulnak, soha,
Bár milyen nehéz is az élet,
Emléked nem feledem soha. |
|
 V
Sebesen örvénylő erővonalak:
körülkerít az áramló Idő.
Sodruknak feszítem görnyedt hátamat;
átlyuggatnak a lándzsa-vektorok. |
|
 V
A szerelem elmúlhat,
De az emlék soha.
Nem veheti el senki,
Az már enyém marad.
|
|
 V
Szorítsd hátra egód
lélekből élj! |
|
 V
Sajog az érzés, - nagy kísértés!?
Belőle kétség, kétségből vétség.
Tűrj és lazíts, ez majd segít,
visszacsúszik, helyre gurít. |
|
 V
Ha kezembe van hűvös üveg-ruhád,
megnyugszik a világ, érzem luxusát
aranykortyaidtól fut a gyáva szomj,
pezsgővarázsodtól eloszlik a gond, |
|
 V
Keresem, keresem,
hová tettem a tollam.
Lassan már elfeledem,
milyen volt a múltam. |
|
 V
Hófehér a nagy táj, havazott az éjjel,
lelki nagy tisztaság áradt ottan széjjel,
Ködbe burkolózott a fagyos tájnak arca,
a jéghideg csapoknak tündöklő voltára. |
|
 V
Csendes szavak nélküli világban,
ketten vagyunk csak Te meg én,
csillag-palástot terít ránk az éjjel,
megbújunk titkos rejtekén. |
|
 V
összetört szívem Nálad talált vigaszt.
Szerelmed heve karjaid közé űz,
nem ereszt többé, örökké fogva tart. |
|
 V
Hideg, ködös reggel a csontokig hatol,
Nap sugara búsul az égen valahol
zúzmarás a tető, látszik a lehelet
fáznak az emberek, Napocska hol lehetsz? |
|
 V
Áldás a boldogság,
átok a fájdalom..
Boldogság, fájdalom,
ülnek a vállamon. |
|
 V
Ülj le kedves! Jó, hogy jöttél.
Hallgasd meg, mi bent rekedt rég.
Ne félj tőle, nem teher!
Mutatom a lelkemet. |
|
 V
Csillagfényt szitál az este. Hiába
szeretném, az álom elkerül, nem jön.
Rám telepszik a magány, s folyik földön,
s rajtam, mint sáros víz - fogva igába - |
|
 V
A lélek, mint a szivacs eonok óta mindent magába szív.
Az elme nyitott könyv, melybe a sorsunk fejezeteket ír.
Szívünk az érzelmek háza, a máj testünk vegykonyhája.
Csontunkban megtalálható elemek sokasága. |
|
 H
Vezérünk Kremlnek magasából
láthatja sasszemeivel,
megújult földünk közel, s távol
mily fényesség öntötte el.
|
|
 V
Messze távol vagy már,
fájdalom hasít most belém,
de vigaszt nyújt hitem
tiéd volt létem, tiéd a szívem, |
|
 V
Színes fa levél,
múlik az élet! Ősz van!
Október hava.
|
|
 V
Miért az enyém minden bánat?
Hol a helye a boldogságnak?
Miért kell csak búslakodni?
Úgy szeretnék sokat nevetni! |
|
 V
Csodálom az őszi tájat,
Újult életkedvem támadt,
Hosszú út, fák szegélyében,
Arany napsugár fényében. |
|
 Gy
Köd szitálva száll,
lenn talpára áll.
Ágakon átúszik,
szalmaszál rákúszik... |
|
 Gy
Kérdőjelek a szobámban.
Tekintetem az ablakot karcolja,
hold-magány tükörképe rajta. |
|
 M
Ne integess,
örülj, hogy elmegyek,
a búcsú fáj,
egykor szerettelek. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
