|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Rozsdás leveleket festett az ősz zöldre
visszakívánkozott tavasz lágy ölébe
mikor virágok bibéjén méh motoszkált
s levelibéka kuruttyolt patak partján. |
|
 V
Mondd Uram, hogy köszönjem meg Neked,
azt, a bőségkosárnyi dús kegyet,
mi ily gazdaggá tette életem,
s mit oly jó szívvel küldtél énnekem.
|
|
 MM
Haj regös regöli
Mai táltos énekli
Haj micsoda élet
Más világot kérek
|
|
 V
Zöld levélen harmatcsepp csillog
drága ékkő, gyémántkristály.
Csodás fénye rám mosolyog:
Nekem küldte az Égi Király.
|
|
 V
Koromsötét kies kertemben
eljött elém a szép szerelmem
lelkemnek mély sötét éjjelén,
s megszédített a nagy fényesség
|
|
 V
Lelkem a kertem
Helyem - megleltem.
Aki jön - bevezetem,
Pázsitjára leültetem. |
|
 V
A világra árnyékot vetett
A kapzsiság, s gyűlölet,
Hova fog ez vezetni? Emberek!
|
|
 V
Ez a hőség, hidd, hozzád már nem illik,
szeptemberi napsugár még itt fénylik,
mitől piros a kis orcád kedvesem?
Szerelmes vagy? Úgy látom és elhiszem,
|
|
 V
Sápadt a fa törzse,
nézi magát a sima tóba.
A patak csupa bánat,
kiszakadnak a felhők, |
|
 V
Színes lehullott avar
Csörgött talpunk alatt,
Olyan csodálatos volt,
Hogy, olyan már nem lesz egyhamar! |
|
 H
Kíváncsi gyermek-tekintettel
benéztem minden kő alá
A parton kincseket kerestem
Apró kavicsokban leltem értékeket |
|
 H
Gesztenye termés koppan a földön,
szétnyílik a tüskés, puha börtön.
Barna lakója messzire gurul.
A tájra reggeli pára borul.
|
|
 H
Néha napján szomorkodom,
Túl sok már a munka,
Miért vagyok beszorítva,
Magamra hagyatva? |
|
 V
Lennék a föld alól is ragyogó gyémánt,
vizednek íze, kenyeredben a só.
Lennék emberi szíveknek szeretetet adó.
Mindened lennék, ha te is akarnád.
|
|
 V
Rád festem magam
akaró szép szívemmel,
paplannak felhő- öleléssel,
szememben mély vizekkel, |
|
 V
Úgy szeretnék már veled lenni,
veled együtt sírni és nevetni,
mindig mindenkor melletted állni. |
|
 V
Mára már az idő
mindent átvasal,és
megszépít, hamar ...
|
|
 V
Érzem a szóban a verset
Látom a kőben a szobrot
Érzem és látom : a
magban a bokrot. |
|
 V
Nem tudom, eszedbe jutok-e még néha?
Elrontottuk szerelmünket boldogságunkat,
Makacsok voltunk és meggondolatlanok!
|
|
 V
A parton satnya fürtű bodzaág,
tövében, száraz fűben vadvirág,
illatos réten szellő - kincset ér -
ágakat penget húrja, úgy regél.
|
|
 H
Halovány alkonyban virít a sok rózsa,
lelkem a szerelmet magából kioldja,
Vöröslő napsugár rózsaszínre festi:
a szürkülő homályban a virágot keresi. |
|
 H
Őszi lombok susogása
Még nyarat idéz;
A világ jövő rejtelmek
Homályába néz.
|
|
 H
Mindig várom az estét
a nappalok elestét
mikor az idő lánca
a napot mélybe rántja |
|
 H
Le délre vándorolt a nyár,
Levélkék hullnak, hulldogálnak,
a gólya, fecske messze jár,
ismét a hűvös este támad.
|
|
 V
Várom, kérd elmondjam,
szempillád rám fonjad
hozzám jöjj,bennem légy
százszorszép dallamként.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
