|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Lassan
éled a természet, kiröpülnek
a méhek. Így teljes a zsibongás
a kikelet, a tavaszi zsongás... |
|
 M
Uram a mennyekben! Térdelünk előtted –
ne vedd el, kérlek, a hitünket, erőnket,
add, hogy a reményünk életre sarkaljon,
s bennünk az akarat acélos maradjon. |
|
 M
Előfordult, hogy reggeltől
Danásztam késő estig,
De most a búbánat megöl,
Folyvást szívemre fekszik. |
|
 M
Megöl a lélek ha nem marad velem,
Az ürességben a csend a fegyverem,
Szívdobogásom egy monoton szólam,
Pengeti lépteim katonás sorban, |
|
 M
Áldja meg, áldja meg hajad minden szálát,
Mást szerető szived minden dobbanását;
Tegyen oly boldoggá
A milyen én voltam, — egy-egy pillanatban, |
|
 H
Légy lágy ágy,
forró vágy,
Fejem kebledre hajtanám,
Karod szorosan öleljen át. |
|
 H
Hegytetőn rozsdaszinű
sziklák mutogatták magukat,
Bozótban hajladozó árnyak,
ölelkeztek lenyugvó nap alatt. |
|
 M
Tudom én is, hogy e földön
Nem bírhatlak téged ...
Megmérhetlen távolságot
Tett közénk a végzet; |
|
 M
Nem, akkor jobb lesz már minél előbb
Sírom felé útra kelnem;
Csakis ott tudok minden erőt
Visszanyerni, mit széttörtek bennem. |
|
 M
Te, meddő babér, így lealacsonyodni:
Hazudsz, bármennyire is toronymagasan zölden nézel ki
A fonnyadt mezőn, vagy, amikor mások szokásait kihasználva
Kopasz fejeken ragyogsz, vagy homlokon ülsz, a koronának helyén. |
|
 M
Emlékké lettetek, fájdalmas szavakká,
tátongó űr lett a létetek hiánya,
testetlen lélekkel váltatok csillaggá,
örökké ragyogni egy másik világba’. |
|
 M
A szeretet édes érzése
Belőletek már kiveszett!
A jónak nem néztek felé se,
Sőt dühöngtök rá, mint veszett! |
|
 M
Nincsen érzés, nincs gondolat,
a nyugalom örök marad.
Születésünktől halálig,
alfától az ómegáig |
|
 M
Ó, te gyermek, megsirattam hosszan sorsodat,
Minden éjjel bánatom nő, egyre súlyosabb… |
|
 M
A farkasok szűkölve elérték a ház ajtaját,
ahol már minden reményük a fellegekbe szállt.
Az volt az utolsó alkalom mielőtt az
éhhalál pusztít a havon. |
|
 H
Egy férj próbára akarta tenni a feleségét,
Ahogy együtt aludtak, felébredt álmából
És hirtelen, hangosan kiabálni kezdett:
- Jaj nekem! Ez lehetetlen! Hogy szenvedek! |
|
 M
Napos szőlőhegy oldalában,
- Délesti nap ép oda vág –
Tetőtől talpig rózsaszín ruhában
Pompáztak a mandulafák. |
|
 M
Az illatos, szép zelnice,
Az ága szerteszét,
Ott álldogál, míg zöld színe
A napsugárban ég. |
|
 M
Mindenki azt az életet élheti, mit sorsa rárótt, fellebbezés nincs.
Én is élem elátkozott életem, de nem tudom, még meddig tehetem…
Mindig próbálkozok, de jóféle változás és szép, kis életmese nincs. |
|
 M
Hosszú utcák, cifra házak, hideg népek
Tiközétek nem sokára visszatérek
Érzem ismét a szivemben van valami,
Visszamék hát — közöttetek kiosztani. |
|
 M
Gyötrelmes éjszakák
rémálmok szállnak ,
félelmek fájnak. |
|
 M
Rágyújtok egy cigarettára és várlak, hogy jöjj,
Egy utcai padon, délben:
Ezek az ezüst másodpercek
Rázkódva esnek, mint igék a mondat terében. |
|
 M
szél viháncolt a röptükön,
és fútta őket az öröm,
a fékezhetetlen jelen,
a fészek meleg szerelem, |
|
 M
Az én édes anyám oly szerető lélek…
Gondolatban hozzá vissza-visszatérek.
Bár régen elhangzott most is hallom szavát:
„Ne feledd el fiam, Isten mindenha lát.” |
|
 M
Édes, szerelemtől ne fossz minket,
Remélem nem úgy ismersz, mint linket...
Édes, szerelemtől ne fossz minket. |
|
|
|
Ma 2026. május 01. péntek,
A munka ünnep, Fülöp napja van.
Holnap Zsigmond napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
