|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Finom, szép, légies kis pillangók szárnyain a Napsugár ragyogó fényei szárnyas tündérkeként táncolnak a virágkelyheken.
Beszippantva a nedveket, gyűjtve az életet. |
|
 H
Lennék-e újra mind az aki voltam
Mennék-e vissza a messzeségbe,
Akarnám-e látni a homály fedte jövőt
Cserélném e múltra a nyugalmas mámat?
|
|
 H
Narancsszínű villám ível az égen fent,
Morajló dallamát hallgatom idelent,
Míg a boltozat majd megszakad hevében,
A sok könnytől, ami összegyűlt szemében. |
|
 H
Miért van így
Mit kell tennem,hogy végre elhidd
Hogy te vagy az,akit én féltek
Félek mégis,elveszítelek
|
|
 V
a kis rigók vígan fütyörésznek
az azúrkék égen bodor fellegek
ezen a napon is megindul az élet
csak te hiányzol nagyon Kedvesem |
|
 V
Felmászok a legmagasabb hegyre
És kikiáltom a Világnak, mennyire
S Z E R E T L E K! |
|
 V
Ari mesélte,
Tutyi egy ideig csak nézte,
Mikor egy veréb a
Kajáját elvitte, |
|
 MM
Selyemhajad Napot ragyogott,
szemed azúrkék tavában boldogság
csillogott.. |
|
 V
Végsőt lobbant a tűzhely lángja már,
Tovább vánszorgok, mert hív a reggel.
Nem tudom még, hogy rám milyen út vár,
csak azt tudom, innen már mennem kell.
|
|
 V
adj egy szót, valami szépen kimondhatót,
mol-ban játszok alá lágyan érző hangulatot,
keressünk összecsengő, vágyódó alliterációt, |
|
 V
Mért' nem tudsz te szeretetről dalolni,
mondd el nekem, mi az oka, vajon mi?
Minden ember szeretetből születik,
verset ír, regényt, mutatva műveit. |
|
 H
Fejem alatt a múlt
Emlékek párnáján álmodok
Az utam hosszú volt,
de mára az út is elfogyott
|
|
 H
Felfedeztem egy új földrészt!
A szemedet!
A lágy tavaszi szél üti
A fákon a levelet!
|
|
 H
Piros pünkösd közeledvén
Kész a számadás:
Piros pünkösd öröksége
A feltámadás.
|
|
 V
monoton szempillám
néhány sötét páfrány
arcomon nagy dívány
pihen a ránc sárgán
|
|
 V
Próbáld megoldani a kialakult helyzetet!
Legyen benned mindig a tiszta szeretet,
Az emberséges, a békés megoldásra hajló
Fontos tekintet! |
|
 V
Lement a Nap bíbor fényével,
Visszatükröződik a Gerje vizében
A part menti fűben tücskök ciripelnek,
A búzavirágok messzire kékellnek, |
|
 V
Narancsszín selyemben
pihent fáradt teste
palástja szélében
nyűtt emlék remegett |
|
 V
A hajó elment! Én is megyek!
Hová? Merre? Még nem tudom!
Várnak rám az új völgyek, hegyek,
ahol már vár az új otthonom
|
|
 V
Van nekem egy szívem,
Mi teli van érzésekkel,
Öröm és bánat,
Uralja magával. |
|
 V
Miért várod el,
hogy hunyjam be a szemem,
hogy vakon higgyek,
mikor folyton próbára teszel. |
|
 M
Jönnek a seregek,
Fekete fellegek,
Honnan jöttek?
Merre mennek? |
|
 V
A növények nem közlekednek,
gyökerükkel röghöz kötődnek,
nyújtózkodnak indákkal, kacsokkal,
ágaskodnak hosszúra növesztett száraikkal. |
|
 V
Nem akarom elhinni,
Hogy elfelejtettél,
Nem hiszem el, hogy
Búcsú nélkül elmentél, |
|
 V
Nem vagyok több, mint amit bennem látsz,
de azt hiszem, talán még annyi sem,
mert meztelen valóm te öltözteted saját
ízlésed szerint és én nem ellenkezem, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
