|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
ha kell,teérted mindent otthagyok
s az első hívó lágy szavadra
fénysebességgel hozzád rohanok!! |
|
 V
Találkoztak a komák
Hozták a friss híreket.
Halálos balesetről szólt
De szemtanú nem volt.
|
|
 V
Nem hívlak Téged, soha már!
Nem várlak én, soha már!
Nem szeretsz Te engem, soha már! |
|
 V
Fogatlan szám,
ráncos orcám,
már anyám sem ismerne rám!
Lábam csoszog, |
|
 V
A nyár forró csókja éget,
a föld cserepes szája esőért esedez,
Új nap se hoz ígérő felleget
csak sivatagi lég vibrál, szél sem lengedez |
|
 H
Hajnalonként megérkezel, víg a Te dalod,
első csókot Tőled kapom, ez egy jutalom!
Azt suttogod a fülembe szép az életem,
letörlöd az összes könnyem, hozd a fényt nekem!
|
|
 H
S ősz szakállába – még jószerivel
Alig leplezve – könnycseppje potyog,
Úgy nézlek könyveim, ti polclakók,
Múlt napjaimnak szimbólumai, |
|
 H
Újra fogtam kezedet,
néztem szép szemeidet.
Láttalak egészben,
tűz gyulladt szívedben. |
|
 H
Vágyom könnyeidre,
Tudom, hogy vannak könnyeid!
|
|
 H
Ropja már a félcipő,
Döng a föld alatta;
Úgyis elmegy, aki adja,
Az is, aki kapja.
|
|
 H
Minden egyes nap hozzád fohászkodom,
remélem hogy meghallod imám.
Már csak benned bízhatok nincsen senki más.
A szívem meggyötörve áll a múlt küszöbén, mely néha vissza-visszaránt, |
|
 MM
ajkam érintette hűs húsodat
testedet teljesen nekem adtad
szomjamat oltva édes nedveddel
cirógató ágak ringattak el |
|
 V
Alkony suhan a fák között,
a horizontot lángrózsaként színezve,
csend és nyugalom az estben
Felhők sodródnak a sötétbársony égen, |
|
 MM
Van, amikor elhagy minden,
árva fillér lesz a kincsem,
mégis mindig ingyen kapok
minden áldott, drága napot, |
|
 MM
Állandóan hívlak, hogy gyere már el,
És én a Te leveled, nem olvastam el! |
|
 MM
Színes fényvirágok
villognak az égi réten,
vörös rózsák hulló szirma,
hófehér gyöngyvirág-szemek, |
|
 MM
Koldulok,
mert a szeretet zsoldosa én vagyok! |
|
 MM
A költő, szavaival fest képeket,
Azokat rendezve farag, rímeket.
Gondolatait, érzéseit papírra veti,
Szíve szeretetével azokat, sorokba szedi. |
|
 V
A tavasz még bő termést ígérget
Nyár végén a termés már aratásra érett
Örök társaddá vált a képzelet
Hiszed, majd ősszel a munkának vége lesz
|
|
 V
Alkony tapadt
a
fákra
túlsó part felé |
|
 V
Hideg, borús nap, sötét, bús nekem,
Esik, a szél se csillapul sosem;
A szőlő még tapad a rossz falon,
De pereg már a holt levél nagyon, |
|
 MM
valóra váltom nyugvó lelkedet
s míg a messze közelemre szűkít
a sötétben a fény is feldereng
lecsupaszított önmagamban
akarásodig tiéd leszek
|
|
 V
A pásztorköltemény hulláma csendben elalszik a fűz alatt,
S itt-ott a lomposságát arannyal dicsőíti a Nap.
Legmagasabb rendű ábrázolásban fehéredik, öregszik időben a narrátor,
Meztelenül kitörnek ágai alól az érzések, gondolatok, rózsaillatok. |
|
 V
Mikor fényûzésnek számít
egy halvány mosoly az ajkadon,
már képtelen vagy elfutni
a léted apró résein át
|
|
 V
percektől megőrülök.
most akarlak, le se
tedd a telefont.
máris ott vagyok |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
