|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Leszáll az estnek holló szárnya
Zord fenyves feketél az árnyba,
Szakállát rázza tél apó —
Sűrűn, sűrűn esik a hó; |
|
 H
Spirálgyűrűs mappába írom emlékeinket...
Nótás kedvű fák árnya alatt nyaraltunk,
üdvözöltük itt élő, apró vendégeinket,
még ha fázósan is, inkább itt maradtunk, |
|
 H
Mesebeli kiskirályhoz
betévedt egy kisleány,
amikor az uzsonnázott
tulipános asztalán. |
|
 V
Nagyarok szüleid,
Mami és Apuci,
nem oly rég születtél,
szádban még a cumi! |
|
 M
Ez azonban már igen régen volt,
Emlékeim szépsége már ki holt…
Ez azonban már igen régen volt. |
|
 M
Nézd az álmot már,
Ott nem hazudtál,
De olyan kár,
Hogy, elmúlt már, |
|
 M
Van szerető szép családom,
őket itt hagyni sajnálom.
Segíteni már nem tudok,
de sok fájdalomhoz jutok. |
|
 M
Tünemény megy az utczán végig
És halk moraj kél a nyomán.
Az emberek egymástól kérdik: —
“Ki ez a fenséges leány?” |
|
 M
Bonts bimbót, fakassz rügyet,
és örülj, nevess, kacagj!
Szép az élet, oly üde,
adoptálom a tavaszt. |
|
 H
Tudom: lassan elhal reményem,
Lankad a vágy s érzés vele;
Mint a hogy hideg őszi szélben
Lehull a fának levele. |
|
 H
Időutazáson voltam a múltban,
hol minden régi emlék visszaköszönt.
A néma csöndben tárt karokkal nyúltam
a fali szőtteshez a rozsdás szögön. |
|
 H
A jövő útja meredeken fölfelé is mehet,
De ezt ép ésszel előre fölfogni tán' nem lehet.
Amúgy meg, bár nem biztos… lefelé is mehet.
Sőt, lefelé is csúszós meredeken... lehet… |
|
 M
Amikor születünk, belépünk egy kapun.
Lakásunk az Élet,
amikor meghalunk, kilépünk a kapun,
létünk semmivé lesz. |
|
 H
Régen, minden szép volt
színes, édes, vidám
mára, csupán üres, sivár
akár a pusztaság |
|
 M
Igen, ölelj titokban Sanyi!
Úgy fogok öledbe omlani!
Rázd fel a lelkemet,
Ébreszd fel testemet! |
|
 V
Ruhák suhognak, zene zendül,
Pár párra lejt, forog vadul.
Az ifjú nép között, mint hajdan,
Ma is a táncz divatja dúl. |
|
 V
Lehet, hogy nem is vagyok itt,
talán csak ébren álmodom?
mámoros tekintetemmel
a tó tükrén ábrándozom. |
|
 V
Halál amgyala suhat
végig sötét városon,
lámpások vibráló fénye
tükröződött égbolton.. |
|
 M
A hosszú életben
sok emlék terheli az embert,
a múltnak emlékei fájnak,
a bánat börtönébe zárnak. |
|
 H
Akár minden mást köröttem
ezt a nyarat is túléltem.
A hőségben leizzadtam
a szúnyogokat jóllakattam |
|
 H
Kirándultam egyet az északi parton,
a Balaton bája hűen odavonzott.
Nádtetős házak, előtte a portékák,
szívemben, lelkemben szebbnél szebb dalt ontott. |
|
 H
egyik másiknak adta a címem
mindkettő őrőlte szivemet,
a harmadik félúton,kinek
élete göröngyös volt nagyon |
|
 H
Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok,
De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok.
Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok.
|
|
 H
A nyár mezítláb jár,
tarka virágos ruháját
játékos szellők fodrozzák.
Bárányfelhőkkel táncot jár, |
|
 V
Tekintetem végtelenen révedt,
bágyadt tenger mély álmából ébredt.
A selymes paplan meggyűrten éledt,
hajók vitorlát bontottak nékem.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 09. szombat,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
